Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér
dott. Sőt. Olyan messze hangzottak a szavai, hogy otthoni hazám is hallotta és erőt merített belőle ahhoz a küzdelemhez, amelyhez hasonlót a vajúdó anya vív, amikor gyönyörű gyötrelme révén erős és egészséges újszülöttet ad az életnek. Elégedetten hunytam le pilláimat a hosszú és bonyolult mondatom után. A Bajkálban töltött éjszaka, a repülőút, meg a fogadtatás terhei nyomasztottak. Távolról hallottam a tolmácsnőt és az a tiszteletlen gondolatom támadt, hogy ő is fájdalmakat él át, amíg megszüli mondandóm velejét... Vagy jól fordított azonban, vagy annál is jobbat mondott, mint én eredetileg, mert felcsattanó taps térített magamhoz. Föllelkesültem és magasba rántottam szónoktársam kezét, amely még mindig az enyémmel összefonódva izzadt. A tapsot túlkiabálva közöltem, hogy a segítségért köszönetét mond Magyarország Bulgáriának. Nem rendelkeztem nagy jártassággal az államközi kapcsolatok terén, de annyit azért tudtam, hogy a fogadásom körüli cécóval elsősorban két szocialista ország egymás iránti hódolata kapott kifejezést. Azt is tudtam, hogy a személyem iránti mohó érdeklődés nagyon is őszinte. Létezhetett bizonyos tájékoztatási forma, ami a Magyarországon zajló furcsa eseményekről hírt adott Bulgáriában, de az kevés volt ahhoz képest, amit egy onnan jött ember nyújthat. Tódultak hozzám a népek és kezeltek velem. Kapitány voltam a hajómon. 6. Hatalmas autóba fészkeltük be magunkat a kis ünnepség után. A sofőr mellé ült a protokoll ember, szónoktársammal középre vettük a tolmácsnőt. Velünk szemben, lehajtható sámlin kucorgott egy korombéli szőke, hosszúnyakú, csapott vállú férfiú. Eddig egyetlen szót sem szólt. Megjegyeztem, hogy most ülök életemben másodszor ekkora luxusautóban. Először 1949-ben volt hozzá szerencsém, amikor Andersen Nexő, a Nobel-díjas dán író Magyarország vendége volt és kívánságára programjába illesztették, hogy megnézze Hortobágy kilenclyukú hídját. Debrecenbe autóz- tatták, ott csatlakoztam kíséretéhez, mint a megyei újság munkatársa és kezdő novellista.- Most láthatja, hogy Bulgáriában is megbecsülik a kiemelkedő vendéget - mondta rangidős kísérőm. - És természetesen mi is figyelembe vesszük igényeit, javaslatait. Amint a szállodába érünk, rövid pihenő után összeállítjuk a programját. A beszélőre irányítottam a fényképezőgépet és elkattintottam. Tiltakozón arca elé kapta kezeit, de már késő volt. Nyújtottam zsebnoteszemet és kértem, írja be a nevét. Helyette névjegyet adott. Sorra fényképeztem mindenkit, egy darabot az utcából is, aztán visszazártam a gépet a tokjába. Közben törtem a fejem, hogy milyen választ adhatok beszélgetőpartneremnek, aki azt kérdezte, hogy csakugyan az imperializmus szekerét tolta-e június 27-én, a Petőfi Kör által szervezett sajtóvitán drugare Tibor Déry? 70
