Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér

CSÁK GYULA

Háttér

ÖNÉLETRAJZI RÉSZLET

1.

Budapesten, 1956. október 14-én, vasárnap este tízkor Túli József kollegámmal és barátommal beléptünk a Bajkál nevű mulatóba. Ez ott volt, ahol most a Magyarok Világszövetsége van, de abban az időben a Szovjet Kultúra Háza uralta az épületet. Annak egyik szárnyában működött a mulató. Új volt, impozáns, meg drága. Hírlett, hogy hatalmi jóváhagyással jött létre.- Félelmében engedélyezte a zsenerőz zsarnok, hogy új fényt kapjon a sápadt főváros - kommentáltam az ügyet Jóskának. - Tudod, kívülről olyan a nagyvárosi éjszaka, mint egy méhkas, amiből kétes moraj hallik. Tanácsos tartani tőle.

Egyszerre kapta Jóska politikai identitásom világos, meg ködös kifejtését. Nem csoda, ha nem értette.

Az előtérben ácsorogtunk, mert zsúfoltság volt odabent. Várni kellett a pincért, aki asztalt keresett számunkra.

Ritkán fordultunk elő ilyen proccos helyen. A falunak szóló hetilapnál, a Szabad Földnél dolgoztunk és szerény volt a fizetésünk. írogattam időnként más lapokba is, főleg a Művelt Nép-be, Jóska csinált ezt-azt a filmgyárban, de azzal együtt nem gazdagodtunk meg. Talponállókban, kocsmákban, zenés presszókban összeverődő társaságunk tagjai hasonlóan kispénzűek voltak, ámde nődének, albérletben lakók, huszonévesek, és természetesen szórakozni, zsinatolni, akár dorbézolni vágyók is voltunk. Nem sajnáltuk a rávalót a kevésből sem!

„Gurítsuk garatra a karcost!” - rikkantotta Jóska és olyankor fák, vizek, madarak elcsendesedtek, a Nagy Természet visszafogott lélegzettel hallgatta, hogy kortyol a banda.

Ma azonban búcsúestre mentünk a Bajkálba. Zsebemben volt életem első útlevele, meg az első repülőjegyem, amivel másnap Szófiába utazhattam, két egész hétre. Külön rang volt, hogy irodalmi kísérleteimre adresszáltan kaptam ezt a lehetőséget. Az Építünk, meg az Új hang című folyóiratokban jelentek meg novelláim. A postán érkezett levélben legalábbis az állt, hogy „az írószövetség utaztatási kerete terhére”. A nyelvezet majdnem sértő volta ellenére nagy értékűvé tette a szöveget, hogy Veres Péter neve állott alatta. Igaz, láthatóan pecsétnyomóval biggyesztették oda.

Gyanítottam, hogy irigyel Jóska, bár becsülendően leplezte. Viszont minden mérgét abba a vádba sűrítette, hogy hazudok.- Mért állítja maga, hogy Veres Péter küldi Bulgáriába? És hogy személyesen ő adta át magának a megbízásról szóló okmányt? Meg valami kenőpénzt?! Ráadásul dollárban! Mért hazudja eztet?! Lesznek, akik még el is hiszik! Mért nem elég magának, hogy oda küldik és punktum?!

58