Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Sarusi Mihály: Levelesládámból

1998. február 11.

Az írásomban általa „kutya elírás”-nak becézett sajtóhibát szóvá tevő levelemre válaszol: utánanéznek...

1998. december...

Karácsonyi üdvözlőlapon köszöni „.. .a csabai írói dekameront! Izgalmas munkát. az írni, Csabán című széptanulmányom első, különnyomatként közreadott változatát.

1999. október 19.

Köszöni a Hitelnek küldött kéziratot, amely ,Jó, erős, életes opusz”, most Ágh Pista olvassa. (A Szűzanyám c. beszély.) „Látod, nem találkoztunk Frankfurtban! Az utazás előtti napokban lemondtam. Itthon támadt dolgom. Holnap viszont Strasbourgba Mitteleurópázni utazom. Okt. 23-án ott ünnepelek.”

2000. április 16.

Az Almati-ból cirill betűs magyar írással föladott levelemre válaszol: „Bár én oroszul már alig olvasok, de lapod jó szavait azért kisilabizáltam”. (Hithű moszkovita üsmerőseimet Ázsiából ezzel a bizánci magyar írással ijesztgettem, Gazsinak csak a játék kedvéért küldtem efféle torzonborz írást Qazaqisztánból.)

2001. április 4.

„Igen jólesett, hogy az új könyvedet, a Csonka-Csanád-ot is elküldted annak ellenére, hogy a H. című lapunk nem jeleskedett az előzetes közzétételben. /Vágynak itt gondok bőviben... Vagy így: itt is vannak gondok!/ Olvasom tehát a mozaikokból szépen összeálló kisiratosi falurajzot s arra gondolok: nekem is lenne ilyesféle tartozásom őseim földjén, ott a vasi végeken.” Megírta, nem? Tv-filmben viszont vallott, igen szépen, a falujáról, családjáról, népéről. A Gazsi által küldött lengyel levelezőlapon az ószandeci Boldog Kinga-szé- kelykapu, amelyet utóbb lengyel vagabundkorzómon érintek meg. Gáspár így csalogatott a maga útja közelébe... Hogy ne mentem volna vele! (Amikor csak lehet; ahogy lehetett.)

2001. november 7.

Kelt levele „a NOSZF ünnepén, amidőn az AURÓRÁT elsütötték”. S mit nem ír: Jövőre, ha élünk /!/ a Berekfürdői írótábor feredős részében kell Csavargó ének-eidből egy felolvasóestet rendeznünk. /Az ötlet Körmendi uramhoz szálljon!/ Hát biza jókat derültem poétái kurjantgatásaidon; alsófertályos burukkolásaidon; betyárosan archaizáló nyelvcsemegéiden. Szóval: hangzó, visszhangzó előadást képzeltem el rögvest; amint csak lehet; s amíg Te mondod, a verseket, addig Schéner uram nagy rajztáblákkal - csurdén - a parton festi-rajzolja a hozzávaló képet. Ezt álmodtam! De legkomolyabbra is fordítván a szót: versben is olyat tudsz, amit csak Te tudhatsz; íz, szín, nyelv egyénit, kezed ügyében volt.. .van. Szóval: jó és tanulságos a ’klapanciákat’ olvasgatnom. Mondom: ez is SARUSI! Sokszor ölellek Pannóniában, az almádi he53