Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Sarusi Mihály: Levelesládámból

még rátett a kazalra néhány szalmaszálat, gondoltam írok pár sort. Köszönöm a regény, s mielőbbi megjelenését óhajtanám már könyvalakban! Köszönöm, hogy afféle mottóként versemet (Öröknyár: elmúltam 9 éves) érdemesnek láttad újra leírni. /Talán némi erőt adhattam Neked ehhez a nagyvállalkozáshoz, a szálak összegyűjtéséhez: a kazal fölépítéséhez; azért írom így, mert én a nagy Fáraó ’Írnokaként’ mindég piramisra gondoltam: legyünk immár egyetemesek!/” Szigligeten pihenve írja ezt az „írógéppel körmök levelet”. Nem beszéltünk össze, mégis tudja: valóban adott nekem erőt a Kazal-rakáshoz, amely valamikor a nyolcvanas évek derekán kezdődött... Nem szalmaszálat a kazalhoz; hitet, hogy lehetséges a magyar paraszt ötvenhat ’piramis’-ba rakása. „További sok erőt kívánok! Baráti ölelésemmel: Nagy Gazsi.”

1992. január 6.

Október 23-ra jelent meg könyvként a Kazal, s szintén az óévben az Ugatoló c. költői füzetke. „A Kazal-t újbóli vellázással béraktam csűrömbe. Köszönöm, köszönjük az őszi, téli olvasmányt /történelmies abrakot!/. Vidámkodtam és szomorkodtam, és ámuldoztam persze, hogy mi minden jót műveltél az Ugatoló-ban. Verses testámentumod utolsó darabját 1986-ban írtad. S azóta? Poéta uram belelendülve a nagy magyar prózázásba: regényfolyamokra, nem gondolja-e, hogy néha-néha versbeli megjegyzésekre is kapná magát? Jó lenne, mert annyi a nyelvében szegény, műanyag-poéma, hogy az biza sok. Sok a fűrészpor, sok a mosópor - de a ’szennyes’ meg itt szégyenül rajtunk! Sajnos, a Hitel-nél szétszéledőben vagyunk, leszünk az új esztendőben, de azért támogató írásműveidre számítunk.”

1993. szeptember 17.

Gazsi - óvatosan, mert még nem hirdették ki - a Greve-díj elnyeréséről tájékoztat, s arra kér, küldjék magamról a méltatáshoz adatokat, illetve javaslatot. „Sietve írok, a hivatalos értesítés ama jó hírről majd érkezik, s én még nem akarnék többet kotyogni... Szóval szerencsém van egy irodalmi kuratóriumban /tavaly óta/ véleményt mondani egy bizonyos díj odaítélésekor. /Ez a díj komoly és rangos, s mivel egy német alapítvány adja a Magyar írószövetségnek..., így szép summával is jár/....Örvendezve, hogy írhattam ez alkalommal Neked, ölel és gratulál: Nagy Gazsi”

1993. november 3.

„Isten éltessen hazai földön és New York-járás után. ’88-ban nékem is nagy élményem vót Amerika, ebben az őrült városban csak 5 napot rohangáltam. Itt az új könyved, az Eszterberke.majd a Greve-díj átadásának késlekedését magyarázza.

1994. augusztus 8.

A nyáron baráti csapattal szülőfaluja táján jártunk, s meg nem álltuk, hogy benézzünk a Nagy-portára. „Igazán megleptetek - hát még Keresztanyámat ott Bérbaltavár híres helyén, valóban öreg szülőházamban! - Szigligetről küldött kedves lapotokkal. Most jártam otthon pár napot, s mondja ám Keresztanyám,

49