Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Sarusi Mihály: Levelesládámból

NG kétszer is említi, hogy tanulmányt tervez írni SM-ről. Ez elmaradt; ám leveleiből kibontakozik, mit nem mondott volna mirólunk.

Hogy én mit írtam Gáspárnak? Álljon itt az, amit a Szökőélet című vallomásomban erről elmondtam. A címe: Levelek Gazsinak.

„Gáspár (nem azért, hogy maga is előzzön Menyhértet, Boldizsárt, de) jól alájuk vágott! Nem is egyszer; szinte rendre. írta - azaz költötte - bolsirémítő szövegeit (költeményeit), betiltották, kitiltották, miatta törtek, zúztak, bezártak, kizártak, lemondattak, nem adtak!

Főleg ez az utóbbi, ettől vesztek meg.- Majd Sarusi elvtárs is sztrájkolni kezd.

Mert hogy elvtársazták azt is, akitől pedig éppen hogy óvakodtak. (Olyas lehetett ez nekik, mint másnak a; ehhez még csak hasonlót sem lehet mondani.)

A Tiszatájnak egy fia írást nem adtak a magyar írók (rosszaságom ez esetben is kirítt a sorból); az hiányzik, hogy a szegedi leváltottak mellett tüntessen munkabeszüntetéssel a békésvármegyei hírügynökség, melynek akkoriban akartak a székébe ültetni. Ijedelmüket - hogy mekkora lehetőség birtokába jutok a száraz, Rommel-látta géptávíróval - az magyarázta, hogy (valamiképp, akképp!) megtudták, mindenféle ’Gazsik’-kal levelezem.

Szóval hogy Gazsival meg egy-két vele egy húron pendülő pesti (Pest vidéki, mindenesetre nem vidéki, már pestinek számító) szivarral.

Az idegtől nem láttak; ilyennek írt, ilyenek írnak neki. A bűnös Pestről az ő kedves, csöndes falujukba.- Föllázítják szegény Mihályt.

Itt már szinte sajnáltak.

A legszívesebben maguknak címezték volna (a megfelelő postaelhárító helyen és személyekkel) a leveleimet s maguk válaszoltak volna (azok... helyett).

Elég sok kéztördelésükbe, tépelődésükbe, körbe-távbeszélésükbe, kereszt- be-tárgyalásukba került e végtelenül fontos, bizalmi helyre kerülésem!

Még hogy Csabán Gazsibarát személy legyen a hírügynökség ki nem küldött tudósítója...”

Hogy ne mondjam, lett.

Amúgy az általam írt levelek odaát, Felkesziben vannak.

1982. október 4.

Az írószövetségből küldi Gáspár, vidéki titkárként válaszol tagfölvétel iránti érdeklődésemre. „Egy egészen rövid szakmai életrajzot juttass el a Szövetség titkárságának. Sorolj fel néhány fontosabb antológiát is. Ez elegendőnek látszik a jó kötet mellett.” (Az ő aláhúzása itt és a továbbiakban is, ahol jelöljük.) Későbbi jó barátokat emleget a döntésre jogosultak közt: Balázs József, Simonffy András... Megkapta a Sinka-kötetet, igyekszik fölvenni a kapcsolatot a vésztőiekkel. Ha jól emlékszem, akkor avatták a sárréti kisvárosban a Sinka-emlékházat.

1982. november 4.

44