Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Tüskés Tibor: "Pécsett publikáltam a legtöbbet"

Nemzeti Színház bemutatta.34 Az újságíró kérdése így hangzott: „A legenda úgy tudja, Tüskés Tibort Az ablakmosó miatt váltották le.” A kérdésre már akkori ismereteim birtokában is csak azt válaszolhattam: „Nem. Ekkoriban »ideológiai offenzíva« indult, a debreceni Alföldet kinevezték a narodnyikok fészkének, a Jelenkort a polgári eszmék, az egzisztencializmus támogatójának... Ne ápoljunk legendákat... Egy történelmi folyamat része volt ez az eseménysor... Az ablakmosó esetében mint szerkesztő az érték mellé álltam, és vállaltam a kockázatot.” Azaz Csorba Győző szavait idézve: Az ablakmosó közlése egyik oka, és nem egyetlen oka volt a Jelenkor éléről történő eltávolításomnak.

Már a Népszabadságban 1963 végén megjelent egész oldalas szerkesztőségi cikk35, - mely egyaránt elmarasztalta a pécsi és a debreceni folyóiratot, és amelynek szerzője, mint arra utóbb fény derült, a három marxista egyházatya avagy fő- inkvizítor, Király István, Pándi Pál és Szabolcsi Miklós közül az utóbbi volt — a Jelenkorral kapcsolatban legalább tíz bűnt sorolt föl. Elmarasztalta (nevük említése nélkül) Kassák Lajos hozzászólását a lap zenei vitájához, Major Máté cikkét az absztrakt festészetről, Tornai József dolgozatát az „örök líráról”, Menyhárd Alfréd „az irracionalizmus jogát hirdető” hozzászólását a modern líráról folyó eszmecseréhez; a bírálat „a szocialista irodalom elleni támadás” jelének tekintette Takáts Gyula Hét levél a költészetről című, még a háború után írt esszéjét, Rajnai László Kodolányi János történeti regényeiről szóló kritikáját, B. Nagy László Illyés Kegyeméről szóló írását, a Veres Péter Olvasónaplójának „magasra emelését”, Csoóri Sándor verseskötetéről és Mándy Iván legújabb regényéről megjelent írásokat. Ez legalább tíz szerző és ugyanannyi „bűnös” folyóiratpublikáció súlyos, ideológiai alapú, az ún. szocialista irodalom és a marxista kritika védelmét szolgáló elmarasztalása. Csak ezután került sor a szerkesztőségi cikkben a folyóirat szépirodalmi jellegű, „a reménytelenség, kétségbeesés hangulatát árasztó” írásainak a bírálatára, és Az ablakmosó említésére. „A Jelenkor közölte Mészöly Miklós Az ablakmosó drámáját, a magyarországi egzisztencializmusnak ezt a mintadarabját, amely - néha kísértetiesen utánozza mesterét, Ionescot - tiltakozás mindenfajta hatalom, mindenfajta rend, politikai tevékenység és szereplés ellen. Helyesen bírálta a művet az Elet és Irodalom legutóbbi száma.”

Ezek már 1963-ban ismert tények voltak. Az 1990 után nyilvánosságra került dokumentumok megerősítették korábban hangoztatott véleményemet: Az ablakmosó közlése egyik, de nem egyetlen oka volt leváltásomnak.

1990-ben jelent meg Huszár Tibor könyve.36 A kötet egyik rövidítve közölt dokumentumának a címe: Feljegyzés a Jelenkorról. [Az MSZMP Pártközpontja számára.] A Népszabadság Tévedések és torzítások című szerkesztőségi cikkének megjelenése után egy hétre megszületett, Budapest, 1963. december 13-i keltezésű feljegyzéshez a könyv írója ezt a megjegyzést fűzte: „A korszak irodalompolitikai gondolkodása szempontjából szolgálhat kőzetmintául a fenti dokumentum.” Én ezt a szöveget csak Huszár Tibor könyvéből ismertem meg. A mintegy három nyomtatot oldalnyi feljegyzés a Jelenkor tizenöt szerzőjét marasztalja el ideológiai és irodalompolitikai vádak („pornográf’, „egzisztencialista életérzés”, „szubjektív idealizmus”, „polgári” stb.) alapján. Ez a tizenöt író: Szentiványi Kálmán, Vidor Miklós, Szász Imre, Telegdi Polgár István, Tornai József, Takáts Gyula, Kassák Lajos, Füst Mikán, Major

35