Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Tüskés Tibor: "Pécsett publikáltam a legtöbbet"

Ebben a sorozatban jelent meg többek között Kopányi Gyurka egy kötete, András Endre első és egyben utolsó kötete, megjelent egy Batsányi-válogatás, nekem egy kötetem, a Szabadulás című, Mészöly Mikitől pedig a Vadvizek. Az akkori szokások szerint a szerző kapta meg a példányokat a saját rendelkezésére, és azoknak, akik előfizettek a jegyzéken, maga a szerző küldött egy-egy kötetet.”

Mivel a Sorsunk utolsó száma 1948 áprilisában jelent meg, és ezt követően a Batsányi János Társaság is, a folyóirat is beszüntette működését, a Vadvizekről a Sorsunkban már nem jelenhetett meg kritika. Mészöly Miklós első könyvéről 1948-ban egy fővárosi napilap és két irodalmi folyóirat közölt recenziót."

Várkonyi Nándor 1974-ben írt önéletrajzában, a Pergő évek teljes kiadásában két helyen emlékezik meg Mészöly Miklósról.12 Tatay Sándor méltatása után írja: „Nem kisebb büszkeségem, hogy Mészöly Miklós nálunk tette első lépéseit; őt is novellairodalmunk klasszikusának számítom, eleinte lélektani tudományával tűnt ki, később megnyilatkozott igen eredeti, sokrétű, mindig kísérletező írói egyénisége.” Majd a Sorsunk vidéki szerkesztőiről szólva említi meg: „Eleitől fogva kitűzött célom és vállalt munkám volt a dunántúli irodalom szervezése. Az egyes városokban helyi megbízottakat kértem meg, tartsák fenn az állandó érintkezést a lappal, keressenek helyi erőket, s irányítsák őket felénk. Ilyen helyi szerkesztőnk volt [...] Szekszárdon Mészöly Miklós, majd Csányi László.” Egy korábbi írásában a lap tehetséges fiatal szerzői között említi meg nevét": „Idehaza, Pécsett pedig máris jelentkezett az új nemzedék: Kopányi György, András Endre, Hunyady József s Szekszárdról Mészöly Miklós, hogy csak a jelesebbeket nevezzem meg.”

A Jelenkor 1963-ban Táj és történele?n címmel három kérdéssel fordult a Pécsről elszármazott írókhoz14:

„1. Milyen személyes emlékek fűzik Pécshez és Baranyához?

2. írói művészetében mit köszönhet a városnak és a megyének? Témát vagy inkább hangulati impulzust adott a táj? Mi fogta meg: a város kulturális levegője, etnikai jellegzetességei vagy történeti-gazdasági arculata?

3. Milyen a kapcsolata a város mai életével? Mi a véleménye a mai pécsi irodalomról és jövőjéről?”

A beérkezett válaszokat, tizennyolc író vallomását két alkalommal, a folyóirat 1964-ben megjelent első és második számában közöltük. Mészöly Miklós válaszában szeretettel idézi föl kapcsolatát Várkonyi Nándorral és a Sorsunkkal."

„Nehezen lettem íróvá; és Pécs nélkül talán még nehezebben sikerült volna. [...]

A Don Quijoté-ból egyetlen mondatot írtam ki magamnak: »Az út mindig jobb, mint a fogadók.« Aztán váratlanul a Sorsunk szólt közbe: közölték az egyik novellámat. És ez megzavart. Különösen az első kefelevonat: egyszerre volt büszkeség és rettenet. Átélni, hogy a nyomtatás vetkőztetőbb, mint az első összefekvés; napfényre dobja a bujkáló hibát is - és még paraván sincs, ami mögé bújni lehetne. Ha csak a szerkesztő biztatása és meleg embersége mögé nem. Azt viszont maradéktalanul megkaptuk Várkonyi Nándor személyében.

29