Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Zs. Major Ágota: Weöres és Babits a '30-as évek első felében

jában 1933 májusában Babits szívizomgyulladással feküdt a Herczog-klinikán, júniustól pedig a János-szanatóriumban. Betegsége miatt nem vehet részt többek között a lillafüredi íróhéten júniusban, ahol kollégái, barátai jelen voltak. Ennek ellenére sokat dolgozott.

Májusban jelent meg a Nyugatban az európai politikai eseményekre - Hitler hatalomra kerülésére és a Reichstag felgyújtására - is reflektáló könyvnapra írt esszéje a Könyvpropaganda és könyvégetés. Az ebben az időszakban keletkezett Beteg-klapancia, Mint forró csontok a máglyán, Botozgató című versek Babits „ereje veszni indulásáról” tanúskodnak, és a ’33-ban a Nyugat-könyvek sorozatában megjelenő Versenyt az esztendőkkel! című kötetében láttak napvilágot. Babits új verseskötete nagyon jó visszhangot váltott ki, a korabeli kritikák költészetének élére emelték, „mintha emelkedett, biztos fensíkon járna” fogalmazott Illyés Gyula.s A húszéves Weöres Sándor, akibe Babits versei gyerekkora óta „beléoltódtak, részévé váltak”, június 22-én (huszadik születésnapján) kelt levelében felfigyel egyfajta módosulásra, fordulatra Babits költészetében: „Kedves Mester, engedje meg, hogy gratuláljak a ’’Versenyt az esztendőkkel!” megjelenése alkalmából. Könyvalakban még nem olvastam ugyan (most fogom megkapni a szombathelyi könyvtárból), de a kötet egyes verseit majdnem mind ismerem. Nekem, ki a ’’Recitatív” zárt és fagyos muzsikáján nevelődtem lírikussá még alsósdiák koromban, szinte fájdalmas élmények Mesterem újabb versei. Fáj a meztelen hús és vér jajgatása annak a költőnek a tollából, ki mint az érzéketlen magasságok közönye vált szinte sajátommá. De szeretem ezeket a költeményeket is: annak a szenvedés-fajtának a világát ismerem meg belőlük, miben az én életem még sosem járt. Tudom, hogy Mester legigazabb és legnagyobb szavai ezek - mégis, remélem, hogy a jövőben az élet kevésbbé kegyetlen nótákat fog hegedülni Mester talpa alá. Hiszem, hogy a régi tornyok mellé és emellé a vonaglóvá-elevenedett kupola mellé még egy acélfellegvárat is föl fog építtetni Mesterrel az idő. Nem tudok mégegy költőt, aki annyit változott volna az idők folyamán, mint Mesterem - mégis, mint gerinc-csigolyákban a velő, ugyanaz a lélek vonul végig valamennyi köteten. És a tömörség, forma-, szó- és képgazdagság és az aranyműves-technika is az egykori.”

A Versenyt az esztendőkkel! kötet darabjainak több mint a fele, 19 vers és a 13 költeményből álló Verses napló a Nyugatban 1929 és 1933 között már megjelent,9 ezeket bizonyára ismerte Weöres. 1933. aug. 17-én kelt levelében megírja Babitsnak, hogy saját versgyűjteménye megjelentetését apja anyagi támogatásával októberre tervezi. A Hideg van című kötet kiadása azonban áttolódik a következő évre.

Ugyanekkor Weöres állásügyben kéri Babits Mihály segítségét: ajánlja be őt a Távirati Iroda hírföldolgozó osztályára Kozma Miklós elnöknél. Komoly állásszerző szándékát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ifjú költő kapcsolatait a neves költő mellett a legmagasabb politikai köröknél, a belügyminiszternél és a vasmegyei főispánnál is mozgósítja.

Tervei időközben megváltoznak, s erre végül nem kerül sor, mert Weöres Sándor 1933 szeptemberétől a pécsi Erzsébet Tudományegyetem falai között folytatja tanulmányait „történelem-földrajz-szakos bölcsészként”. Erről Babitsnak is beszámol szeptemberi levelében. Változás tapasztalható nemcsak

90