Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Zs. Major Ágota: Weöres és Babits a '30-as évek első felében

találkozásuk alkalmával Babits megemlíti Weöresnek, hogy írjon a Nyugatba kritikákat, a fent említett bírálat az egyetlen, amelyet közzé tesz a folyóirat ebben a két évben. Ennek egyik oka lehetett Weöres falusi elszigeteltsége, ahová, levele tanúsága szerint, ritkán jutottak el az új könyvek. A megbírálni való műveket a Nyugattól kérte kölcsön írásai elkészítéséhez, s ez a dolgot bizonyára nehézkessé, hosszadalmassá tette. Később ’35-ben és ’37-ben egy- egy, ’39-ben hat, ’40-ben pedig három bírálatát közli a Nyugat pályatársainak (Székely László, Jékely Zoltán, Vas István, Gazdag Erzsi, Berczeli Anzelm Károly, Bartalis János, Jankovich Ferenc, Kálnoky László, Tatay Sándor, Fekete Lajos, Marconnay Tibor) köteteiről.

Költészetének e korai szakaszában a fiatal Weöres Sándort már erősen foglalkoztatja a vers és a zenei műfajok kapcsolata, ami költészetének később is meghatározó vonása. Formakísérletei, zenei ritmusok, műfajok irodalmi átültetései ekkor nyiladoznak. „Kísérlet-szerű dolgairól” éveken át hűségesen beszámol Babitsnak. 1933. február 8-i levelében e téren elért első sikereiről ír: „Zenei műfajokat próbálok behozni a költészetbe, a <<szvit»-et már meg is valósítottam gyakorlatilag” További, a zeneiekkel párhuzamos műfajok megteremtése izgatja, ilyen a szimfónia, prelúdium, fuga, invenció, szonáta, amelyek közül a szvit, a szimfónia és a prelúdium elméletét meg is fogalmazza ugyanebben a levélben: A szvit „annyiban különbözik a ciklustól, hogy míg egyfelől minden része önálló vers, másfelől mégis mindegyik része az előt- televőnek értelmi továbbfejlesztése. A »szimfónia« elméletével is kész vagyok: az első részben fölvetek egy téma-, kép- és ritmus-csoportot és ezt még két vagy három részen keresztül variálom, mindig más és más hangulatba mártva az első szakasz anyagát. Ez igen nehéz lesz. »Preludium«-om nem párhuzamos a zenei prelúdiummal: úgy definiálom, hogy magasabb, elméleti, semmi esetre sem szubjektív témáról kell hogy szóljon, a hangulat háttérben legyen benne, egyes szavak és fordulatok új meg új ismétlődése és állandó ellentétek adják gondolatritmusát, továbbá tömör tárgyilagosságával és fagyos keménységével előszó-féle legyen, de azért befejezett egész is.”. 1934-ben megjelent Hideg van című első verseskötetébe már belekerültek például a Bartók-suite vagy Suite bourlesque darabjai.

Legkülönösebb terve a „giccs” műfajának megteremtése. Ezzel kapcsolatban a következőket írja Babitsnak fenti levelében: „a sláger-romantikát és dzsessz-ritmust próbálom megnemesíteni, kicsit nagyképűen uccasarat mímelni a templomtorony gombján és ilymódón a sarat fölcsalogatni: mire fölér, már nem sár lesz, hanem föld.” Két giccs-töredéket rögtön el is küld ízelítőül: „Hol a dzsessz-muri lesz, — oda fut a dressz, meg a fez, - dominó, kimonó, meg a nyílt apacsing, - oda hol a dzsessz-zene lármáz, - oda csoda sok boka csámpáz, - oda csoda-sok toka ring...” „O Mária! - Leggyönyörűbb ária! - Szívem lárija-fárija; - Ha anyád ittbenn ránktekint - táncoljunk bigint - odakint.A dzsessz-megnemesítés egyfajta elhivatottságot, és egyben okítani vágyást mutat, a népszerű, hétköznapi műfajok művészetté transzformálásának igényén keresztül. Weöres terveinek sora ezzel nem merül ki, regényötletek is felvetődnek benne. Egy regényt szándékozik írni a vidéki életből, továbbá 1933. február 22-én egy E. T. A. Hoffmann és Albert Steffen hatására készülő

87