Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Zs. Major Ágota: Weöres és Babits a '30-as évek első felében

nélkül hagyta - 1929. decemberétől 1933. február közepéig Babits és Móricz Zsigmond közösen szerkesztették a Nyugatot, a folyóirat korábbi adósságának eredménye- és megoldásaképpen. A megjelenő versek kiválasztása Babits gondjaira volt bízva, ám az ismeretlen nevű szerzők műveivel kapcsolatban közös megállapodásra volt szükség. Mivel Móricz kevesellte a folyóirat nemzeti irányultságát, az olvasmányos és közérthető írásokat, az eltérő habitusú és eltérő irodalomeszménnyel rendelkező szerkesztők között kompromisszumot jelenthetett a Nyugat hasábjain első versével megjelenő Weöres Sándor Hajnal című költeménye, amely a mai olvasó által ismert Weöres-költészetre még kevéssé enged következtetni. Babits 1933. február 16-án végül átvette Móricztól a Nyugat szerkesztését.

Babits Mihály ebben az időszakban, a ’30-as évek elején az irodalmi életnek egyre tekintélyesebb személyisége volt, s műveiből készült számos idegen nyelvű fordítás révén ismertsége külföldön is nőtt. Versei, prózai alkotásai, esszéi, tanulmányai, műfordításai rendszeresen jelentek meg nemcsak a Nyugatban, hanem más budapesti és vidéki újságban, folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben. Évről-évre újabb és újabb önálló kötetét jelentették meg a különböző kiadók. Költői sikerein, nagy ívű irodalmi munkásságán és elismertségén túl, folyóirat-szerkesztőként a Nyugat arculatát éveken át meghatározta. A Baumgarten-díj kurátoraként fontos szerepet játszott ifjú tehetségek támogatásában.2 Közéleti szereplőként, társaságok tagjaként az irodalmi élet színe-java kapcsolatban állt vele.

Az ifjú költő világosan látta, nem vitás, hogy a Nyugat folyóirat és Babits Mihály személye jelentheti számára azt a kaput, amelyen át a korabeli irodalmi élet szélesebb körébe, annak nagyjai közé bebocsátást nyerhet.

Kettejük kezdeti laza kapcsolattartása — a dokumentumok alapján évi két- három levélváltás, néhány találkozás - 193 3 -ra szorosabbá válik, Weöres egyre gyakrabban ad hírt magáról, költői törekvéseiről, és keresi meg a nagy költőelődöt oldott hangulatú, őszinte leveleivel, amelyek nyitott személyiségéről árulkodnak. Weöres Sándor Babitshoz írt közvetlen leveleiből sugárzik a tisztelet, a nyíltság és a bizalom, szinte atyjaként tekinti őt, annak baráti értelmében, s maga Weöres is úgy vall róla, hogy neki, mint fiatal „rajongódnak „bálványa” volt Babits iMihály. Ilyen atyai ragaszkodás jellemzi korábban Pável Ágostonhoz, a pécsi egyetemi években pedig Várkonyi Nándorhoz vagy Fülep Lajoshoz fűződő barátságát, talán épp az apai meg nem értés okozta belső igény ellensúlyozásaként.

Weöres a „Mester”-hez írott leveleiben Babits „szíves fölszólítás”-ára időről időre írásait is elküldte. A levelekből az látszik, Weöres nem fordított különösebb gondot arra, hogy verseit valamiféle szerkesztői ízlésnek vesse alá. Gyakran bármilyen rendszerezés, rostálás nélkül adta postára verseit, Babits tetszésére, ítéletére bízva a döntést megjelentetésükkel kapcsolatban. 1933. február 8-i levelét következőképpen kezdi: „itt küldöm újabb írásaimat. Egy- részük csak vázlat, de nincs kedvem jobban kidolgozni őket. Nagyrészt friss- sütésüek, egypár tavalyi is van köztük”. 1934. augusztusában pedig ezt írja: „Mostanában tömegestől bújnak ki belőlem a versek, éppen ezért sok vacak lehet közöttük; de elküldöm válogatás nélkül valamennyit, még a kidolgozat85