Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Gráfik Imre: Vizuális nyelv - Képes beszéd (A cégérekről)

szekrényke, melynek egyik oldala nyitható, kis zárral. Fedőlapjából függesz- tésre alkalmas kampó nyúlik ki, melyre céhjelvényt akasztottak. Másik része a jelvény: keményfa keretbe foglalt, bádoglemezből kivágott figurális ábrázolás, mely talapzaton ágaskodó két oroszlánt jelenít meg. Az oroszlánok első lábaik között perecet és kiflit tartanak. A kifli felett háromágú címer. A talapzat egyik oldalán felirat: KÉSZÜLT 1843 'ÉV.., alatta UJITTATOTT 18.. A másik oldalon: ÉLJEN A BÖCSÜLETES SÜTŐ, ' alatta:

SEGÉD TÁRSASÁG. A péksütemények barnára, a talapzat és az állatok aranyszínűre festettek (vö. NAGY- BÁKAY 1971. 171 és 102-103. kép.)

E tárgy kapcsán kell megemlítenünk, hogy az egyes céhjelvények, különösen a cégérek és szállásjelvények szerepének meghatározásában, jelentéstartalmának feltárásában, az adott mesterség, illetve tevékenység jelölése tárgyában, funkcionális besorolásában, kizárólag az alaki-formai megjelenés, illetve megjelenítés, a szimbolikus ábrázolás önmagában nem feltétlenül nyújt biztos támpontot. Konkrét tárgyakat elemző dolgozatában írta Nagybákay Péter, hogy: „Az egyéni mestercégérek és kiakasztott herberg-jelvények egymástól való megkülönböztetése sokszor majdnem lehetetlen.” (NAGYBÁKAY 1971, 167.)"

E vonatkozásban példaként arra utalunk, hogy a hazai szakirodalomban a cégéreket bemutató kötet a felfüggeszthető, kisméretű üveges szekrénykékben elhelyezett céhjelvényeket cégéreknek nevezi (lásd CSATKAI 1971. 1. tábla — Kalaposcégér, 4. tábla - Pékcégér). Az utóbbival kapcsolatban azonban, a magyarországi céhes kézműipar jelvényeit összefoglalóan tárgyaló monográfiában - a pékcímerrel összefüggésben - az alábbiakat olvashatjuk: „A legényszállásjelvényeken is ugyanez a címer szerepel, a Madonna nélkül. Ilyen a pápaiaké (1843) és a veszprémieké (1868), valamint a soproniaké a 18. századból. Csatkai tévesen nevezi ezt az üvegszekrénykébe helyezett céhjelvényt cégérnek, mert az ilyen szekrénykébe tett céhjelvények egyértelműen szállás (Herberg) jelvények voltak.” (NAGYBAKAY 1995. 19.)

Anélkül, hogy a fenti kérdés kifejtésében elmélyülnénk, annyit feltétlenül kijelenthetünk: a cégérek és szállásjelvények megkülönböztetésének egyik fontos eleme az, hogy az előbbi egy-egy mesterhez, azaz konkrét személyekhez kapcsolódik, az utóbbi pedig közösségi jellegű.

Folytathatnánk példáinkat! E tanulmány keretei között csak ízelítőt adtunk abból a gazdag anyagból, mellyel közgyűjteményeink rendelkeznek. Nem merítettük ki a cégérek változatos, közvetlen és közvetett kommunikációs

10. ábra Céhjelvény (NM 100073)

71