Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Czakó Gábor: Imre király és Csucsundra, Örök intelmek

A gazdaságkori hatalmak egyike sem az „igazságból való”, nincsen igazságszempontja a mindenen uralkodó a gazdaságnak, következésképpen szolgáinak, a politikának, a jognak, de még a kultúrának sincs, ezért képtelen legitimitást szerezni. Viszont kezében van a korbács, a kenyér és a cirkusz.

Lehet-e szabad és demokratikus egy cidriző társadalom? A rettegő polgár fél az elbocsátástól, a saját véleményétől, a múlttól, az esetleges házastársától. „A pokol a másik ember” - vélte J. P. Sartre a múlt századi nagy szorongásmester. - A félelem ikertestvére, a gyűlölet: /Akitől folyton ijedezünk, azt gyűlöljük. Mennyire tartunk önmagunktól? Hamvas Béla naplójában olvashatjuk: „A lelkiismeret-furdalás nem hagyott nyugodni. Naponta sírógörcs fogott el. Rettenetesen féltem. Eleinte a légitámadásoktól. Később a tüzérségi fűztől és az igazoltatástól és elhurcolástól, és attól, hogy el kell mennem Zalába. ”

Aztán a bűnei vették elő, imádkozni kezdett:

„Kérlek, hogy nagy bűneimtől, a mohóságtól és kapzsiságtól őrizz meg. Adj erőt ahhoz, hogy uralkodni tudjak testi szenvedélyeimen és kívánságaimon, adj erődből, hogy felül tudjak emelkedni azokon a vad és emésztő testi szenvedéseken.”

A bűntelenség kevés, ennél több kell.

„Atyám, drága Mesterem, mikor leszek arra érdemes, hogy tiszta lehessek? Mikor engeded meg nekem, hogy ne vétkezzek a gyomor és a félelem bűnében, amely most a legnagyobb bűn.

Reggel a „szorongás,, és a „félelem,, és a „görcs,, kínoz. Félek a naptól és a sorstól. A felkelést elodázom. Szeretnék aznap tiszta maradni. Mély imák csírája lappang bennem. A rolettát felhúzom. Cigarettázom. Aztán öltözöm rongyaimba, a szomszéd meleg szobában reggelizek levest. Munka: szennyes munka, háziszolga vagyok, fát vágok, ganajt hordok, szutyok közepette. Ma van első világos napom, hogy értelmem s szellemem éled. Állandóan éhes vagyok. Valamit szeretnék enni, amitől jóllakok. Mit? Édes tésztát: lekváros mákos barátfülét bő zsírral. Milyen szégyenletes kívánság. Ebéd. Néha lopva egy kis olvasás, Platón: Pannenidest, Khannidest olvastam.”

A marxizmus könyörtelen államvallás volt 1967-ben, amikor Kovács Dénesi, a világhírű hegedűművészt kinevezték a Zeneművészeti Főiskola igazgatójává. Schiff András a kiváló zongoraművész írja: „Nekünk is kellett politika gazdaságtant és dialektikus materializmust tanulnunk. Ezekről az órákról azonban el lehetett lógni, inert Kovács Dénes megengedte. A mai napig nincs diplomám, mert nem szereztem jegyet ezekből a tárgyakból, és nem is tudok sem dialektikusán, sem materialista módon zongorázni. Kovács Dénes mindenben cinkosunk volt.” (Ottó Péter: A mesterhegedűs.)

A bátorság a félelem ellenőrzésén túl szembeszállás a rosszal, sőt, kiállás a jó mellett. Kovács Dénes nem politikus volt, hanem művész, tehát tudta, s mivel igazgató sosem akart lenni, merte is tudni, hogy a marxizmus megy oda, ahonnan jött, a semmibe, Mozart viszont marad. Ot kell tanulni.

•

Csucsundra, a pézsmapatkány, a kígyóban hisz, szerinte az uralkodik a világon, s nem az Igazság, aki azt ígéri, hogy a benne hívők „kígyókat vesznek majd

55