Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Tóth Csaba: Egy új valóságélmény
TÓTH CSABA Egy új valóságélmény* SZKOK IVÁNRÓL ÉS FESTÉSZETÉRŐL A létezés végtelen sok-ismeretlenes egyenletében, az ember által megismerhető és megragadható részegység-halmaz úgy viszonylik e mindenséghez, mint a felettünk, az imaginárius térben gomolygó csillag-milliárdok, a Zodiakus csillag-ábráihoz, melyet elődeink, valamikor a múlt homályában kőlapokra véstek, agyagtáblákba karcoltak. A képzőművészet is ilyen ábrákban, ilyen „csillagképes konstellációkban” próbálja megjeleníteni ezt a minket is magába foglaló, kozmikus valóságot, aminek minden újabb és újabb birtokbavétele revelációként tud hatni, az alkotóra és a befogadóra egyaránt. A képírás, a képi ábrázolás történetében a barlangrajztól kezdődően napjainkig mindig is voltak koronként, olyan új, az előzményekből törvényszerűen nem következő szemléletbeli újítások, melyek főleg az akkori-, de néhány avatott, mai befogadóra is, a meglepetés erejével hatottak. Az altamírai és lascauxi barlangok festményei, a vulkáni-tufa alól kiásott pompeji villák falképei, a padovai Aréna-kápolnában lévő Giotto freskók, Mantegna Halott Krisztusa, a Brancacci-kápolnában lévő iMasaccio freskó (Kiűzetés a Paradicsomból), Van Eyck Amolfini házaspárja, Leonardo és Dürer természettanulmányai, Michelangelo Sixtus-i kápolnában lévő freskói, Caravaggio tene- brosso képei, Velázquez ifjú kori munkái, Goya budapesti festményei (Vízbordó lány, Köszörűs, Bermudezné portré), Constable tájképei, Coubet Kotoró1, Millet Kalássszedóí, Manet és Degas impresszionista remeklései, Van Gogh-, Csontváry extatikus vásznai, a 20. századi hiperrealisták nagyméretű akrilképei ilyen új valóságélményt, realizmus-interpretációt jelentenek a művészettörténetben. A felsorolás csak utalásszerűén említ műveket és művészeket, és nem érinti a hit és a mítosz gravitációját, egyáltalán, a spirituális valóság megtapasztalásának, átélésének képzőművészeti dokumentumait, Fra Angelico, Bellini, Hugo van der Goes, Rembrandt, Ribera, Zurbarán, Greco, Tintoretto, és néhány preraffaelita festő műveit. Szkok Iván, amikor a hetvenes évek elején, a kortárs magyar képzőművészet színpadára lépett, már túl voltunk az „Iparterves” előadás premierjén. A színfalak mögött, gondosan előkészített „nyitással” az aczéli kultúrpolitika „történelmet írt”. (Bizonyos főiskolásoknak adott nyugati útlevél és belépőjegy a Velencei Biennálléra pedig szépen a feledés homályába merült.) A naggyá lett (tett) generációból elsősorban a „csernusi örökséget” a pop art (elsősorban Robert Rauchenberg) eszköztárábal ötvöző Lakner László festészete állt Szkok Ivánhoz legközelebb, azonban Lakner montázstechnikára épülő kom* Szkok Ivánnak. 2004. május 18-án, a vasvári Castrum Galériában rendezett .Távlatok" kiállításán elhangzott kiállítás-megnyitó rekonstruált változata 43
