Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Halmai Tamás: A kifejezés aranyketrecében
HALMAI TAMÁS A kifejezés aranyketrecében VASADI PÉTER ARS POETICÁI „Akárhonnan, érkezhet mondat akárhonnan?" Pilinszky János „Az írás nélkül eltöltött idő hányattatás. Vagy készület." Vasadi Péter (Élőbeszéd) Mindenekelőtt meg kell magyaráznunk az alcímet. Mert - természetesen - nem arról van szó, hogy Vasadi Péter hol így, hol úgy gondolkodik az irodalomról, egyszer ilyen, másszor olyan eszményekhez igazítja saját írásművészetét. A többes szám arra utal: a költő pontosan meghatározott esztétikai elveket vall és követ - s ezeket az elveket versben, prózában, esszében egyaránt (s egyaránt gyakran) ki is nyilvánítja. Nemcsak ír: gondolkodik is az írásról. Többek közt ebben is Pilinszkyjános nyomdokaiban jár. /Aki ugyancsak a keresztényi módon egyetemesnek hitt létfölfogás jegyében fogalmazta meg ars poeticáit - azaz ars poeticáját, számtalanszor, megannyi alakban és műformában. S ami rá, az Vasadira is áll: esztétikai elvekről beszélhetünk, amelyek azonban az esztétikán túlra tekintő gondolkodás gyümölcsei. Hátterükben etikai megfontolások húzódnak. Azokat pedig ontológiai és teológiai meggyőződések alakítják. Hit, művészet, erkölcs és létezés kérdései így kapcsolódnak egybe, így céloznak valami magasabb egyetemességet mindkettejüknél. Vasadi Péter harmincegynéhány könyvét e vonatkozásban áttekinteni jelen írás kereteit szétfeszítő vállalás volna. Négy esszékötetet emelünk ezúttal ki. Kettőt a költő esszéírói pályájának elejéről, kettőt a kilencvenes évek derekáról. Ezekből idézünk majd, s ezekre támaszkodunk: • Tűzjel (Bp., Szent István Társulat, 1978) - a továbbiakban: TJ • Az ember reménye ([Bp.], Ecclesia, 1982) -AER • Különben szétesik... (Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó [„Magyar Felsőoktatás Könyvek” 3.], 1996) - KSz • Sürget az idő (Szombathely, Életünk Szerkesztősége - Magyar írók Nyugat-Magyarországi Csoportja [„Életünk Könyvek”], 1996) -SAl E kötetek — nem mellékesen - pontos képet adnak Vasadi egész értekező prózai munkásságáról. A szerző esszényelve (amelyben a fogalmi retorika és a képes beszéd hibátlan harmóniában működik együtt) színvonalát és jelentőségét tekintve a műfaj legnagyobb alakjait idézi: Kosztolányi Dezsőt, Németh Lászlót, Nemes Nagy Ágnest vagy Mészöly Miklóst. De nem ezért tartózkodunk majd a citálandó szöveghelyek mélyebb értékelésétől. Hanem mert kifejezetten csak leírni, s nem kritika alá vonni, jellemezni, s nem vitatni szeretnénk Vasadi tételeit. Olvasói rokonszenvünk mellett e módszertan mellett szól az a tény is, hogy Vasadi ars poetica-szerű megnyilatkozásait valóban költői 18
