Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Mezősi Miklós versei
MEZŐSI MIKLÓS Bor és helyesírás ALKALMI VERS ARRÓL, HOGY JÁRHAT, AKI A BORT ROSSZUL ISSZA VAGY ÍRJA Hadd küldöm becsatolva ez ortográfia-versem, hátha kicsit derűsebben nézel a holnap elébe. Nem teszi jól, de nem ám, aki nem derül, és bortd egyre. Ez borokat minek inna? borítsa magába a kannát: azt, amiben tőkét sose látott lé lötyög egyre. Hajh! a borúnk derítőbe borítsuk, ügyelve az „ú”-ra: mert a borunk ha borul derítőbe, mi lesz, mi marad meg? Elvegyül akkor a trágyalevekkel a bor nemes árja, meghal a bor s megtér a porába — de nem poharába. Látjuk: mennyire fontos a bort helyesen le is írni... Hogyha borod rossz, vagy „csak” rosszul irod le a „bor” szót: trágya leszen neked akkor a bor, levegyülve a szarba. Bort ha borúra borítasz: felderül akkor a lelked! Megfelhősödik olykor a kedv s az eső zuhog ott bent - éppúgy, mint amikor nem látni a szmognak a végit... Fényt se igen hiszel ekkor pislákolni, fogadnék... Bíbor bort kortyolva borítsd hát félre borúdat, s mint vihar ültével, vagy a hosszú, lomha esőknek megszakadásával kiragyog nagynéha a napfény, foszlik szerte a felhőzet, meg eloszlik a ködvész: foszlik ilyenkor a fáradt rosszkedv, frissül a szív is. „Borszín tengert” szőtt szövegébe Homéros - e szókkal, mondd, mire gondol a költők s dalnokok elseje vájjon? Bor meg a tenger - e két szó mily módon tapad egybe? Egymáshoz mi közük? Hiszyo sós ennek az íze — édes, száraz (néha savanykás) íze van annak. Egyikből örömest innánk nagy kortyokat, uccse' - nem hörpölnénk hosszan a másikból, bizonyisten. Színük vagy szaguk az, mi hasonlít: nagyfene tudja...- nos hát ez még sok kutatást s kutatót is igényel, s akkor tudjuk majd meg a kérdésünkre a választ. Rajta, tehát, filológusok: itt hever egy kutatási téma, projekt, vagy akármit akartok: fogjatok össze! Oldjátok meg a kérdést, értően kibogozva ezt a csomó bogot és akkor fölsejlik a rejtély. 11
