Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Kulin Ferenc: 1943 - Szárszó
viszonylagosan önálló nemzeti politikát folytatni, tisztán lehessen látni, milyen szerepkényszereket diktál, s milyen szereplehetó'ségeket kínál a történelem, s ki-ki döntse el, hol lesz a helye. Németh László csak szerepeket körvonalaz, s kelló' taktikai érzékkel óvakodik attól, hogy javaslatot tegyen: kit, kiket delegáljon majd a tábor a ’súlyosabb felelősséget’ viselő ország-vezetésbe. Nem mondja ki, hogy a parancsnoki hídon legszívesebben Veres Pétert látná. Azt az embert, akit „a népi írók között a leghatározottabb egyéniségnek” tart, s akire később így emlékezik: „A politikát is ő bírta legjobban /.../. Én úgy éreztem, a három osztályt, a parasztságot, melyből testét kapta, a munkásságot, melynek az elméletét köszönhette, az értelmiséget, mely rajongással felemelte — senki sem köthette össze több sikerrel/.../ mit várok tőle: az új magyar regényt, s a három társadalmi réteg összeforrását körülötte.” (Homályból homályba, I. 604-605.) Pedig nem lényegtelen kérdésben van éles vitájuk. Németh az értelmiséget adó kispolgárságban, Veres a munkásságot maga mellé csábító parasztságban látja a jövő társadalmának talapzatát. S ez nem egyszerűen szociológiai természetű nézeteltérés. A látszólag csak árnyalataikban különböző társadalom- képek nehezen egyeztethető politikai filozófiákhoz kapcsolódnak. Németh igazolhatatlannak, Veres elkerülhetetlennek tartja a politikai erőszakot. Ráadásul éppen azzal a réteggel - a kispolgársággal - szemben, amelyikre írótársa egész reformprogramját építi. így ír erről Németh Lászlónak (Szárszó évében vagyunk, még jóval a konferencia előtt (1943. január 23. után, 417.): „túlbecsülitek az úgynevezett munkás érteim is ég »politikai jelentőségét«. Úgy beszéltek róla, mint két agitátor, akik ugyanazon tömeget akarják meghódítani. Pedig ezt az átmeneti réteget meghódítani mindig csak az erőszak tudja. Nem szellemileg »hódol«, hanem csak társadalmilag »hajlik«. De marad minden körülmények között az, ami a lényege: kispolgár. Választásoknál és az államélet békés funkcióiban nagy súlya van ennek a rétegnek, de a történelmet mindig a szélsőségek csinálják. Ez dialektikai közhely.” Nem tart attól, hogy/.../ a „fasiszta segédcsapat” uralomra juthat, de számol azzal, hogy a másik - a baloldali - szélsőség is aktivizálódni fog. S a világháború már sejthető végkifejletét mérlegelve ezt a veszélyt látja reálisabbnak. Az értelmiségnek erre kell tehát felkészülnie, s az ő számára már nem kétséges, hogy hogyan. „Ha ezt a népet történelme egyik kedvező nagy fordulatában baloldali szél sodorja, akkor oda is vele kell menni, és együtt lenni vele minden változásnál, minden szenvedésnél. Nincs más lehetőség: nincs „harmadik út”. A január végén elküldött levélre vagy nem született válasz, vagy - ha igen - még nem került elő. Szárszó után mégsem mondhatjuk, hogy nem ismerhetjük Németh László álláspontját a Veres Péter által kiélezett politikai és erkölcsi dilemmákat illetően. Társadalompolitikai stratégiáját — a kert- Magyarország vízióját, az értelmiségi társadalom és a minőségi szocializmus ideálképét, s ezekkel együtt a kispolgárság szerepéről vallott felfogását nem kívánja felülbírálni, de erkölcsi programja, alapállása tökéletesen azonos a Veres Péterével. Ha a tábor - tudniillik a népi írói tábor - békéje kedvéért visszavonná társadalompolitikai nézeteit (téziseit), írói-szellemi autonómiáját kellene feladnia, ha ehhez ragaszkodva szembefordulna táborával, a közös ügy 86
