Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Sirató Ildikó: Határmezsgyén térben és időben
Közép-Európa Borostyánkő-útján együtt a többi közép-európaival, a magyar nyelvért és színi kultúráért, a városért. Magunkért. Mi közünk ahhoz a régi grófhoz? Aki tanult (épp Szombathelyen [is] vizsgázott), utazott, élte az arisztokraták fennen életét, gazdag volt és hódító (katonatiszt), író és gondolkodó (hobbiból), gazdálkodó (micsoda tervekkel és elméletekkel), politikus (a „legnagyobb”, emlékszünk!). Es mennyi mindent végiggondolt, megírt, elért, megvalósított. Híd áll a folyó fölött (az is határt győz le, nem is akármilyen nagy akadályt!), érdekközösség formálódik a társadalom szakadékos partjait egymáshoz közelítve gondolatban, szóban, pénzben, tudásban, életmódban, közös célokban. Az idő partjai közelednek: múlt, jelen s a jövő, ami majd csak lesz. Széchenyi István egy (hangsúlyozottan és kizárólagosan magyar nyelvű!) röpiratot, tanulmányt írt a színházról, a színházért (A magyar játékszínriil, 1832). Nagyon sok szava visszacseng ma elhangzó mondatainkban. Most sem akarunk mást, mint akkor ő és a színház lényegét és feladatait világosan látók. Szükség van színházra kis és nagy közösségeknek, ma és holnap. Hogyan csináljuk? Nem azért, mert másolunk, de nagyjából ugyanúgy. Reméljük, sikerünk is hasonló lesz, mint a szó szoros értelmében ugyan soha úgy meg nem valósult Széchenyi-eszmények sorsa. Létrejött a színház, elindult és virágzott aztán. Igaz, nem pontosan úgy volt, lett nemzeti, ahogyan Széchenyi megfogalmazta, nem a Duna-parton épült föl (akkor..., most azonban az első, valóban Nemzeti Színháznak képszült épület mégis ott, a nagyobb város folyópartján!), alapíttatott és működött mellette és utána sok más színház a közönség örömére és épülésére a színházcsinálók tehetségéből... Most is színházat alapítottunk. Mikor egyébként sok minden nehezebbnek tűnik a ma küszködő nemzedékeknek, mint akkoriban... (Persze nincs igazunk.) Szombathely városa 2007. szeptember 27-én (a magyar dráma napján) tartott közgyűlésén létrehozta a Weöres Sándor Színházat. Es bérletesek kellenek, hogy működhessek a színház, Szombathely, a megye, a régió, az országhatáron és nemzetiségi-nyelvi határokon átnyúló terület közönsége színháza. Föl kell építeni (előbb) a szellemi konstrukciót. Vannak példáink. Széchenyi mint reál-kultúrpolitikus, megírta, hogyan lehet színházat szervezni. 1880-ban pedig a vasi székvárosban (az akkori Széchenyi téren..., ami ma Berzsenyi nevét viseli) fölépült és megnyílt a városi színház, melynek anyagi alapjául részvényeket jegyezhettek a polgárok és az intézmények. A kultúrhistória is ismételheti magát - a megfelelő változtatásokkal. 2007-ben Szombathely színházat alapít. A polgárok és az intézmények bérletvásárlással pártolhatják a vállalkozást, ami értük születik. S az új színházat is, részvényekkel akár, ami nekik épül majd. Széchenyi Istvánnak is van egy? színházi részvénye - hasonmás kiadásban a Nemzeti Színház (Pesti Magyar Színház) egykori (1987-es) születésnapjára meg is jelent. 78
