Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - W.-Nemessuri Zoltán: Végvidék (regényrészlet)
szolgáljuk, Gyulaffy a sajátját. Elfogadom, de a ribilliót nem. Az örökös ellenszegülést sem. Érti-e nagyságod?- Nem! Nádasdy sóhajtva nyúlt a metszett kancsóért, töltött, a poharat Tahyra emelte, ivott, megtörölte a száját. A főkapitány hozzá se nyúlt. A nádor figyelmét nem kerülte el, de rá se hederítve folytatta:- A csobáncinak lesz alkalma tisztázni magát. Hegyesd felmentését köve- tó'en Bécsbe rendelik. Királyi kapitányként muszáj megjelennie. Ami engem illet, védelmezni fogom. A jó Isten tudja, sikerül-é?- Megintcsak kérdem: miért épp nekem mondja?- Sokra becsülöm Gyulaffyt és a hozzá hasonlókat. Ok hárman Thúryval, Dobóval legfeljebb a nagy Kinizsihez foghatók. A krisztusi megbocsájtás mindenkihez eljut, az enyém nem, de higyje el: szeretem László urat. Csakhogy az egész ország érdekét kell szem előtt tartanom, sőt, a birodalomét is. A király utáni legfőbb méltóság vagyok. Ausztria és a német fejedelemségek erejét nem nélkülözhetjük, mert a magunké fogytán. Értse meg: pénzre, ágyúkra, képzett zsoldosokra van szükség. S azt ingyen nem adják. Gyulaffy egy nap fénylő példa lesz. Ma azonban a virtushoz körültekintés párosuljon, különben...- Hányszor tüntette ki magát!- Azért lett aranysarkantyús.- Mi kell még?- Fegyelem. Belátás. Az erőviszonyok mérlegelése. De ezt nagyságod is tudja. Ha nem, minek győzködöm?- Mert így akarja.- Másról van szó. A csobánci a maga barátja. Én megteszem, amit tudok. Na, igyon, ne kéresse magát! Tahy fejében végre világosság gyúlt. Látta, hogy a nádor több szót nem akar Gyulaffyra vesztegetni. Az intelem - ha tetszik: figyelmeztetés - elhangzott, a többi Laci dolga. Fogta a kelyhet és ültében meghajolva Nádasdyra emelte. Sebesen kiitta, a menteujjal széttörölte a bajuszát, kicsit várt, hátha a nádornak van egyéb közlendője, de Öméltósága üres tekintettel meredt maga elé. - Nem tartóztatom - mondta végül. - Cselekedjen belátása szerint. A főkapitány feltápászkodott, meghajolt, búcsúzóul odavetette:- Hálásan köszönöm a figyelmeztetést. Meg ne haragudjék, de aligha maradok a lakomán. Lemegyek a Drávára. Ideje indulni. Mióta Szigetvár elesett, arrafelé is hemzseg a török. Nádasdy mindentudóan somolygott:- Ne siessen. Hadd ejtőzzenek az emberei.- Megyek.- Sok szerencsét.- Isten áldja. 67
