Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Köbölkuti Katalin: Művelődési lehetőségek a reformkori Szombathelyen
KÖBÖLKUTI KATALIN Művelődési lehetőségek a reformkori Szombathelyen A reformkori Szombathely művelődési lehetőségeit egyes intézmények működésére és kimagasló szellemi tevékenységet felmutató, kultúraépítő személyiségek bemutatására kívánom felfűzni. Az intézményi működéshez időben kicsit vissza kell lépnünk, Szily Jánosig, a szombathelyi egyházmegye első püspökéig, 1777-ig. Nemcsak a reformkor, hanem a mai városkép egy részét, jelentős művelődési intézményeket az ő műveként tarthatjuk számon, mondhatjuk, hogy a reformkor az ő általa lefektetett alapokon építkezett. A művelődés meghatározó területe az oktatás, az iskola. Szily János ideérkezésekor ún. kisgimnázium működött a városban, amely 1789-ben kapta vissza a humanitás két osztályát, s ezzel ismét teljes-, vagy nagy gimnázium lett. Az első Ratio Educationis szabályozta egy sajátos iskolatípus, a líceum működését. Ez tulajdonképpen az 5, majd 6 osztályos gimnáziumokra épülő, két évfolyamos filozófiai stúdium volt. Hozzánk legközelebb Pozsonyban, Pesten is Pécsett működött királyi akadémia néven. A vármegye és Szily püspök együttműködésének és erőfeszítéseinek köszönhetően 1793 őszén kezdte meg Szombathelyen működését a líceum, amely a meglévő gimnáziummal azonos célokat szolgált, másfél évtizeden át közös igazgatás alatt működött, majd ezt követően négy évtizeden át önálló volt, majd a két intézmény egyesítését követően az egységes 8 osztályos gimnázium alapját képezte. Nyugat-Dunántúl legkiválóbb ifjai jöttek városunkba tanulni. Az 1807/08-as tanévben az első évfolyamon 108 tanulóból Vas megyei 51, Zala megyei 27, Sopron megyei 13, Dráva menti megyékből 8 fő való volt. Nem volt mindegy, hogy ezekben az oktatási intézményekben milyen felkészültségű tanárok tanítottak. Szily János kezdettől ragaszkodott ahhoz, hogy egyházi személyek legyenek az oktatók, s ő nagy gonddal és körültekintéssel választotta ki a líceum tanárait. A kezdő tanárok közé tartozott Kresznerics Ferenc, aki kisebb megszakításokkal csaknem 20 évet töltött a líceum katedráján: matematikát, geometriát, építéstudományt, dinamikát oktatva. De érdeklődése sokirányú volt: gyűjtötte a régi könyveket, amelyeket gondosan kijegyzetelt, numizmatikai gyűjteményét az Akadémiára hagyta, s végigkísérte életét nyelvészeti gyűjtő- és kutatómunkája, amelyek eredménye Szótárának 1831. évi megjelenése lett. Ekkor már az Akadémia tagja volt. Egyházi pályafutásának kezdetén kis Vas megyei falvakban volt káplán, köztük Apátiban is, ahol a Széchenyi családnak kastélya volt. Feltehetően ekkor került ismeretségbe velük. 1804-ben elfogadta Somogyi János tanácsos fiának nevelését, s két évet töltött Bécsben is. Valószínű, hogy császárvárosban tekintélyes tudósokkal és befolyásos személyiségekkel ismerkedett meg. Ez idő tájt már komoly tekintélyre tett szert, 72
