Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - Bálint Zsolt versei

Ars poetica

Az én napom nem a ti napotok A ti napotok nem az én napom Amit én töltök nem ti töltitek Amit töltetek én sohase töltöm

Ami rám ragyog nem rátok ragyog Ha rátok ragyog nem énrám ragyog Az életetek nem az életem Az életem nem az életetek

Nézem a fát hogyan fosztja az ágait Agairól hogyan hull a levél Én az elhulltak porán lépkedek5 Ti elsöpritek és a betonon Kopog a halott lélek ideje

Jegyzetek

' Ki tartja számon ma már a hét fűbűnt, amelyek: kevélység, fösvénység, bujaság, harag, torkosság, irigység és restség (lásd 226 oldal, A katolikus Egyház katekizmusának kompendiuma. Szent István Társulat, Budapest, 2006, 245 pp). Az egész ehhez a vershez úgy jön, hogy vonatból ülve láttam az éppen kizöldült vetésben, hogyan legelnek az ó'zek, előttem pedig éppen annak a cikknek a kézirata volt, amiben a Koronás Farkincás (Sünévé coronata [Hewitson, 1865] Bálint 2006) csodaszép lepke testvérfaját írom le az Andokból. Az a pillanat az intercity másodosztályán teljes megelégedéssel töltött el.

Mednyánszky számtalanszor rerodukált képe, az “Enyészet” (1917, katalógus szám: 272; ld. Hessin' Orsolya, 2003: Műtárgylista, pp 379-400, in Markója Csilla (szerkesztő), Mednyánszky. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2003. október 14. - 2004. február 8. Kossuth Kiadó - Nemzeti Galéria, Budapest, 414 pp. - ebben a könyvben a festmény a 334. oldalon reprodukálva) véleményem szerint igazából nem Szerbiában elesett katonákat, hanem a festőt és barátját, Nyulit ábrázolja, ahogy a váci temetőben nyugszanak egymás mellett. Ezt alátámasztja a már 1908-ben rajzolt motívum is, ami teljesen megegyezik az Enyészet-tel (ld. A 16. számú vázlatot a 151. oldalon a következő kiadványban: Bardoly István [szerkesztő], 2003: Mednyánszly László feljegyzései, 1877-1918. Válogatás a festő kiadatlan naplófeljegyzéseiből. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 440 pp). Mednyánszky Beckóra vág)' Felősőrre utazván nagyon sokszor elutazott a váci temető előtt és naplóiban többször is említette a közös nyughelyét.

! Vö. “Nem levegőből préselt földön mászkálunk, az élő lények porladozó testén járunk” (Csontváry: Energia és művészet. A kultúr ember tévedése) (ld. Németh Lajos (szerk.), 1976: Csontváiy-emlékkönyv. Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csonrváry-irodalomból. Corvina Kiadó, Budapest, 3. bővített és átdolgozott kiadás. 332 + [108 műnyomó] pp.

16