Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Verne Gyula: Sándor Mátyás (részlet)
A doktor arra gondolt, hogy találkozik Báthorynéval, s az egyik mellékfasoron haladt előre; csakhamar a Borgo-Pilléhez érkezett, ez amolyan kőfalféle, amely a raguzai erődítések hármas védősáncán kívül húzódik. A kapu nyitva állt, és három várfalon áthaladva az ember bejuthatott a városba. A Stradone, a város kikövezett főutcája a Borgo-Pillétől a Plocce külvárosig vezet, és átszeli az egész várost. Egy domb tövében kiszélesedik, ahol a házak amfiteátrumhoz hasonlóan épültek egymás fölé. Az utca végében áll a hajdani dózse-palota, XV. századbeli szép épület, belső udvarral, reneszánsz oszlop- csarnokkal, félköríves ablakokkal, amelyeknek karcsú kis oszlopai a toszkán építőművészet legszebb korszakára emlékeztetnek. A doktornak nem is kellett eddig a térig elmennie. A Marinella utca, amelyről Boros az előző nap beszélt neki, bal felé nyílt, a Stradone közepe táján. Most meglassította léptét, amíg gyors pillantást vetett egy gránitból épült előkelő házra, amelynek gazdagon díszített homlokzata és derékszögben hozzáilleszkedő melléképületei jobb oldalon emelkedtek. A kapu most nyitva volt, és pompás fogatú főúri kocsi állt bent, kocsissal a bakon, egy elegáns veranda feljárója előtt pedig egy inas feszített. A Stradone bal oldali mellékutcái szűkek, meredekek, rosszul kövezettek és szegényes külsejűek. Képzeljünk el egy széles folyót, amelybe egyik oldalról csak hegyi patakok ömlenek. A házak, hogy levegőhöz jussanak, egymás fölé emelkednek - csaknem összeérnek. Szemük egymásra mered, ha szemnek nevezhetjük a homlokzatukon nyíló ablakokat vagy padlásablakokat. így húzódnak felfelé a házak egy domb tetejéig. Raguza mellett ugyanis két domb emelkedik, az egyiken a Mincetto-erőd, a másikon a San Lorenzo-erőd áll. Kocsinak járhatatlan út ez. Nagy eső után vízár zúdul le ezen az utcán, de amikor a víz kiszárad, olyan, mint a vízmosás, s ezeket a lejtőket, ezeket a szintkülönbségeket kis teraszokkal és lépcsőkkel kell kiegyengetni. E szerény hajlékok és a Stradone ragyogó házai és palotái között óriási az ellentét. Nincs érdekesebb pontja Európának, de talán az egész Óvilágnak, mint ez a hegyrajzi és vízrajzi tájegység, amelyet Cattarói-öböl néven ismerünk. Cattaro nem valami folyó, amint hihetnénk: város, püspöki székhely, amelyet egy kerület fővárosává tettek meg. A torkolata hat egymás mellett fekvő öbölből áll, az öblöket összekötő szűk csatornákat hat óra alatt lehet csónakkal bejárni. Abból a kis tófüzérből, amely a partvidék hegységeiben húzódik, az utolsó, a Norri-hegy tövében, már Ausztria határát jelzi. Azontúl Törökország kezdődik. Antekirtt doktor gyorsan átkelt az öblön, és annak szélén szállt partra. Ott egy villanymotoros csónak várta, és elvitte a szélső öbölbe. Megkerülték az Ostro földnyelvet, elhaladtak a Castel-Nuovo előtt, két város és két kápolna látványában gyönyörködtek, Stolivo és Perusto előtt suhantak el, az utóbbi híres zarándokhely, Risano előtt, ahol a dalmát viselet már a törökkel és az albánnal keveredik, és így hasították a vizet tóról tóra az utolsó öbölig, amelynek sarkában épült Cattaro. (Örvös Lajos fordítása, 1885) 69
