Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 8. szám - Padisák Mihály: Éljen a száműzetés! (részletek)

Csend volt. A hullámok robaja kívül rekedt a kőpadon, amely a tenger felől tökéletesen takarta az öblöt, ami inkább egy tó, egy kedves kis tó benyomását keltette. Asztal nagyságú sziklapadok nyúltak a vízig, s lépcső gyanánt folytatódtak az átlátszó tengerben, amelynek mélysége nem lehetett több öt-hat méternél.

A fiú, aki már járt szüleivel a Tátrában, látott harsogó hegyi patakokat, ismerte a fenyvesek hűvösét s a Bakony erdeinek árnyékos csendjét, a Bükk- fennsík hűvös némaságát, most, itt az öböl mellett kezdte csak megérteni Mirella áhítatát és csodálatát, amit neki, a tűző naphoz és a szürkésfehér sziklákhoz szokott embernek, e másféle, szinte paradicsominak tűnő táj jelent. S most kezdte igazán érezni, mit jelent az, hogy Mirella beavatta őt a titkába.- Kösz, Mirella - mondta csöndesen, mert ehhez a környezethez valahogy a csönd illett.

Vannak helyek, amelyekből árad a nyugalom, ahol az ember pihenni vágyik, csak a gondolat mocorog, de az is csak lassacskán, hogy ne zavarjon.

A tenger sima volt. Ez itt a szigetvilág. Jugoszlávia tengerparti részén a

Spálátói matrózok

körülbelül kétezer sziget közül itt található néhány. Kisebbek-nagyobbak. Part közeliek és néhány tíz kilométerre a parttól. A szigetek, a partok, öblök kicsit mindig lefogják a nyílt tengerre jellemző állandó hullámverést, s ez ilyenkor nyáron, szélcsendes időben csak amolyan játék tenger. Ezt a vizet biztonsággal járhatja a halászcsónak is, ha nem távolodik el túlságosan messzire a parttól. Motorral megközelíthető egyik szigetről a másik is s körbejárható mindegyik, ha a csónak gazdája úgy óhajtja.

1977.

64