Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Szabó László: Arbe
gőben, és visszahullottak a nyilazó magyarok fejére. Ennélfogva a magyarok kénytelenek voltak az ostromot abbahagyni és a szigetről szégyenszemre eltakarodni. Hasonlóképpen, 1097-ben, amikor Kálmán király tizennégy gályán támadta meg Arbét, Lupus püspök megint kitette Szent Kristóf relikviáit a város falaira, és a hirtelen támadt szélvész elsöpörte Arbe elől Kálmánnak az ostromló flottáját. Kálmán király azonban, úgy látszik, fejébe vette, hogy mindenáron meghódítja Arbet. (Ámbátor maga Dalmáciának a legnagyobb történetírója, Farlati is megvallja, hogy György püspök szavaiban, mikor legendájában azt írta, hogy a magyarok mily nagy jelentőséget tulajdonítottak Arbénak, több volt a lokális patriotizmus, mint a történeti igazság). 1105-ben Könyves Kálmán egyik vezére, Sergius Comes megint Arbeban termett, ezúttal már nem csupán magyar vitézekkel, hanem egy zsoldos csapatot is vitt magával, melyet Veglia, Ossero és Pago szigetén toborzott. Az arbeiek ezúttal már nem csupán Szent Kristófhoz fordultak segedelemért, hanem a velencei dogehez is, akinek két hajója éppen ott volt Arbe kikötőjében. A magyarok akadálytalanul partra szálltak, és rögtön elszéledtek a városban és a szigeten zsákmányolni; ezalatt az arbeiek a velenceiek segítségével a magyarok néhány hajóját felégették, a zsoldosokat szétverték és egy részüket foglyul ejtették; a magyarok alig tudtak menekülni. A foglyul ejtett horvát zsoldosokat az arbeiek nem mészárolták le, hanem egy iga alatt keresztülbújtatva kiűzték a szigetről. Ezt az igát még a XIV. században is mutogatták az arbei székesegyház bejáratánál. A következő évben, 1108-ben Kálmán király már akadály nélkül elfoglalta és birtokba vette Arbe szigetét. A sziget lakóinak kiváltságlevelet is adott, amelynek birtokában az arbeiek sok századon át a különböző nemzetek, dogék, köztársaságok és fejedelmek váltakozó uralma alatt nagy szabadságokat élveztek. Azonban a Fejérpataky László napnál fényesebben bebizonyította nagy királyunknak ez érdekes okiratáról, hogy közönséges hamisítvány. .Ami persze az arbeiekre nézve mindegy volt, nekik így is értékes szolgálatokat tett ez az okmány egy félezredéven át. • Az egykori magyar uralomnak ma már csak egy élő emléke van: az arbei püspöki címet a magyar Fraknói Vilmos, a történetíró viseli. Arbei uralmunk fénykorából íme ez az egyházi titulus maradt meg napjainkra, mint az elpusztult, eltűnt városok emlékét is mindenütt egy-egy templomnak vagy kolostornak a romjai őrzik meg tovább. (1917) 61
