Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Ćurković-Major Franciska: Kincses Trogir, s Raguza tornyai
Megjegyzi azonban, hogy ezek megjelenése előtt az irodalmi szövegekben ugyanezt a szerepet a kocsi töltötte be.'4 Am a kinetikus veduták filmszerűségét nem lehet elvitatni, mert tárgyukat valóban mozgás közben, tehát „mozgó képekben” láttatják, ahogyan azt a 20. század új művészetének nyelvével mondhatnánk. A kelet-adriai utazások verseiben elenyésző a vedutaszerű képek mennyisége. Ha találunk is bennük bizonyos építészeti elemeket, azok csak a vázlatszerű felsorolások szintjén vannak jelen, mint ahogyan azt a Dalmácia című költeményben láthatjuk: „[...] Ráb és Budva között / ringatott a dalmát nyár. Szigetek/ keltek, süllyedtek, pálmás part felett / mord szírt, bástyák, fallikus agavék / tündököltek, barbár kampanilék, / kincses Trogir, s Raguza tornyai, / ezeréves dómkapuk szörnyei.” A versben megvan a kinetikus veduták alapvető jellemzője, az, hogy az elbeszélő mozgás közben láttatja a tájat. A hullámzás - azon kívül, hogy következményeként eltűnnek a szigetek, amelyeket elhagytak, a látóhatár szélén pedig feltűnnek a következő szigetek, mintegy a hullámokból emelkednek ki -, igen találóan érzékelteti a hajó kellemes ringatását, a továbbiakban megjelenő építészeti elemek azonban épp csak hogy felvillannak a part mentén. A képen, amelyet a költemény olvasása felidéz bennünk, a kiragadott motívumok jelzői által csak egy-egy odavetett ceruza- vagy ecsetvonás által vázolt táj jelenik meg előttünk. Szabó Lőrinc jóval később, 1953-ban a Kiadatlan verssorozat kapcsán Móricz Zsigmond egyik mondására hivatkozik: „Az én világom álomvilág”. Majd hozzáfűzi most már saját magáról beszélve: „Mivel pedig a vers sokkal költöttebb a prózánál, mennyivel inkább álomvilág az én világom [...] Igazát Összes verseim bizonyítják. Legtöbbjüket átszövi a mások életébe, gondolataiba, érzéseibe való beleélés, nemcsak emberekébe, hanem az állatok-, növények-, tárgyakéba, - a világmindenségbe.”5’ Ezután hét vers címét sorolja fel, közülük kettő - az Egy raguzai leanderhez és a Beszélgetés a tengerrel a kelet-adriai utazásokon ért benyomásokat, hangulatokat örökítik meg. A Karambol írása korából származó álmodozások a költő élete folyamán megvalósultak. A valósággá vált tájak nemcsak a jelen tanulmányban vizsgált, levelekben leírt irodalmi vedutákban vannak megörökítve, hanem több vers ihletői is. A költeményekben felismerhetjük a kelet-adriai tájakat, ám csak ritkán találunk bennük építészeti elemeket, amelyekben a horvát tengermellék építményeinek körvonalaira ismerhetnénk, és ha igen, gyakran csak pár ecsetvonás erejéig, inkább csak elnagyolt vázlatként. A kelet-adriai táj jelentőségét Szabó Lőrinc költészetében nem elsősorban ezek a motívumok adják, hanem, mint ahogyan azt ő maga mondta, az állatok- és növények életébe, gondolataiba, érzéseibe való beleélés, sőt hozzátehetjük, hogy még a tengeréibe is. Mint ahogyan verseiben úgy leveleiben sem a kelet-adriai városok: a kies Abbázia vagy az Adria gyöngyszemeinek: Trogirnak, Dubrovniknak és Korcu- lának a szépsége ragadta meg, hanem a tenger kéksége, hullámzása, ringatása, a narancsos ág, a virágokban pompázó raguzai leánderek bódító illata és a féktelen vidámsággal muzsikáló tücsökhad zenéje. 57
