Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Ćurković-Major Franciska: Kincses Trogir, s Raguza tornyai
gó vonat ablakából csak a hegytetők sokaságát láthatjuk. Az ég eddig csak csíkhoz hasonló keskeny kéksége az utolsó szírt hirtelen elhagyása után szinte belerobban a képbe, a két kékség egybefolyik, mintha az ég a földre költözött volna. A tenger ilyen láttatá- sa később, az Abbáziában írt Tengeren című költeményben is megjelenik majd, de ebben, a Trieszt előtt című versben a tenger megpillantásának élménye annak ellenére, hogy hosszú várakozás előzte meg, mégis meglepetésszerűnek, sőt drámainak mondható. Az ez után következő, a tenger és a víz hullámzásának bemutatása először panorámaszerű: a hegyről, madárperspektívából látjuk, majd mindinkább közeledünk hozzá, először a tenger hullámait, a hullámok taréját látjuk közvetlen közelből, ezt követően tekintetünk ismét a látóhatár felé irányul, miközben a vitorlákat előbb valóságos nagyságukban, távolabbra nézve már csak lepkerajnak észlelhetjük. Az utolsó két versszak a szépség megőrzésének kísérlete: a „behunyom a szemem, hogy emlékezetembe véssem a látványt” módszer leírása, amely kép azután minden szembehunyáskor előhívható. A költemény dinamikussága egyrészt a vonat zakatolásából, másrészt a hullámok mozgásából adódik, a hullámzás később nyugalmat vált ki bennünk, ami egyben a tenger-megpillantás vágyának beteljesülését is jelenti. Ismerve a költő szerkesztői és képalakító alkotásmódját akár egy szexuális beteljesülés rajzaként is felfoghatjuk. Avers dinamikusságát a vers akusztikai elemei is kísérik, a várakozás feszültségét a vonat zakatolása, a nagy pillanat bekövetkeztét az ég hangtalan, kék robbanása. A lassú hullámzást már nem kíséri akusztikus percepció, hiszen az izgalmat felváltotta a beteljesülés, a megnyugvás. Szabó Lőrinc maga is hangsúlyozza a költemény dinamikusságát és a tenger megpillantásának rendkívüli élményét, amikor kiemeli: „Tetszik nekem a »reggeli zegzug szirtfalak közt / csattog a keskeny ég alatt« harmonikusan zord kifejezése a leírásban és a meglepetés érzékeltetése, amikor egyszerre kitárul a végtelen és a vonat szinte zuhanva siklik Trieszt felé.”7 Ha Szabó Lőrinc többi, a kelet-adriai utazások élményeit, benyomásait, hangulatait megörökítő vagy az utazások emlékeit őrző verseit vizsgáljuk, csak kevés, a táj szépségét kiemelő költeményre akadunk. A kelet-adriai utazásairól írt cikkeiben és leveleiben azonban találhatunk olyan szép és érdekes tájleírásokat, amelyeket érdemes közelebbről is szemügyre vennünk. Az alábbi szövegeket amiatt, hogy a tájleíráshoz képest bizonyos többlettel rendelkeznek, nem csak tájleírásokként szemléljük, hanem azoknak egy sajátságos szempontjából: az irodalmi veduták szempontjából, ezért meg kell határoznunk az irodalmi veduta fogalmát. A táj leírása az irodalomban viszonylag Zára - ereklyetartó 47
