Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Pekár Gyula: San Niccolo lámpása
A nő önfeledten fecsegett tovább:- Eh, elveszi mindenemet. Feltörte a faliszekrényt, s tűzbe vetette az anyámtól maradt... holmit. A barát elhűlt kicsit:- A boszorkánypatikát? Yva rezzenve nézett rá. Szeme villant:- Azt.- Hál’ Istennek. Bódító kacaj.- Örülsz?: Bolond barát, annyi azért maradt belőle, hogy téged megbabonázzalak, s te az enyém légy. Az vagy már! Fuss, menekülj, vess keresztet... Ugy-e nem tudsz? Felszökött és észvesztő lassan, élvetegen fonta karjait a barát nyaka köré. Hozzá tapadt, csókolta száját, nyakát és súgta lihegve: „Hisz nem Gregort, téged, csak téged szeretlek!” Andrónak lángolva gyűlt a vére, ám volt még egy szónyi ereje:- Apage... Kitántorodott az éjbe. De ladikjához se juthatott el, a fergeteg szele a falhoz lapította. Ferogyott a küszöbre. Ott ázott az esőben sokáig, amíg csak benső tüzétől végképp el nem tikkadt. Maga könyörgött már:- Yva, eressz be! S az ajtó nyílt... S a szerzetest forró karok fogadták édes kárhozatba. Andro támolyogva nézett fel a kelő napba. A szerelmesek nehezen búcsúztak.- Én nem jöhetek el hozzád mindennap, - súgta a barát, - és neked nincs csónakod...- Sebaj, szívem, — szólt Yva, - én éjente majd úszva megyek át hozzád.- Eltévedsz a sötétben...- Dehogy! Biztos fény vezet engem: látom ide a San Niccolo lámpását. ... S attól fogva éjente a kolostor lépcsőjén várta Andro a Maladetta leányát. Csak a parti sziklarejtek mirtusai tudtak sóhajaikról, azoknak illata édesítette csókjaikat. A hajnal búcsúztatta őket; mire a keleti fény aranypirosra festette a dalmát bércfal csúcsait, Yva már úszott vissza a boszorkánypart felé. Padre Antonio párszor ásítva ébredt a loccsanásokra, kinézett: „sok a delfin ezidén!” aztán tovább aludta az igazak álmát. VI. Gregor hazajött. Egy napon, úgy estefelé ismét felkiáltott a barátvár ciprusai alól. Andro nem várta még, szinte döbbenve sietett le a csónakhoz. Eh semmi, ostoba képzelődés... Pedig Catalinich tényleg furcsán, fürkészően nézett rá:- Megjöttem, pajtás. Van pénz... de Yva oly kedvetlen. Te, te rossz barát, úgy látom... A barát elsápadt, de nevetett: 37
