Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Szinnyei Ottmár: Magyar lobogó az Ádrián (részlet)
nem fekete vörös borból, mely ezen a vidéken terem és még hamisítatlanul, a maga valóságéban kapható. Idáig még nem jutott el a czivilizáczió minden kísérője; itt még úgy mérik ki a bort, ahogy megterem, és ha rosszabb esztendőben silányabb a hegy leve, nem igyekeznek minőségét mindenféle ártalmas anyaggal még jobban megrontani. A korcsmárosné csak félve jött elő és tisztes távolból állt velünk szóba, leánya azonban úgy elbújt, hogy addig, míg ott voltunk, még csak az orra hegyét sem dugta ki a csárda ablakán. Félórai pihenő után folytattuk htunkat és először a spalato-sebenicói vasút pályatestén, később a Jadro hídján mentünk át. Éjszaka-kelet felé egy meredek hegyormon a clissai vár régiségtől feketéllő falai mogorván néztek le a völgybe. A hegy tetejét koronázó várfalak messziről óriási töredezett zápfoghoz hasonlítanak, Clissa annyi bajt, veszedelmet és romlást zúdított erre a vidékre, hogy bízvást Dalmácia Pandora szelenczéjének kelhetne nevezni. Az avarok a clissai szoros felől törtek rá a büszke Salonára. Velenczét, Törökországot és Ausztriát Clissa ajándékozta meg az Adrián nyolczvan esztendeig zsákmányoló uszkokokkal. Közel száz esztendőre a törökök fészkelték be magukat ebbe az elátkozott várba, honnan a környéket szüntelenül zaklatták. Végre a velen- czeiek kerítették hatalmukba Clissát. Azóta a hírhedt darázsfészek egészen elcsendesedett és semmi bajt sem okozott többé annak a szép vidéknek, a mely körülötte elterült. Nemsokára elértük Salona romjait, melyek az ugyanerre a névre keresztelt nyomorúságos falucska közelében, szőlők, olajfák és rozmaringbokrok közt nagy területen vannak elszórva. Bejártuk a régi római város egész területét. Egy kis része már ki van ásva, de ez a kiásott rész inkább csak a szakképzett archaeologusra nézve bír nagyobb érdekkel, mert az épületeknek és palotáknak többnyire csak alapfalai maradtak meg. Itt-ott egy-egy vörös gránitoszlop töredéke nyúlik fel a törmelék közül. A falak tövében földalatti üregek tátongnak. Egy ilyen üregbe minket is levitt a kíváncsiság. Kis nyílásán alig tudtunk hason csúszva behatolni. A pinczeszerű üreg falain festés nyomai látszottak. A közelében levő fűtőkészülék maradványaiból ítélve valószínűleg római fürdőnek valamilyen mellékhelyisége lehetett. Amint sorra vettük az üregeket, az egyikben nagy mennyiségű emberi csontokra és koponyákra akadtunk, melyek az ásatások alkalmával kerülhettek elő. A közelfekvő faluból néhány suhancz régi pénzekkel és üveggyöngyökkel kínált bennünket. Tíz darab ütött-kopott pénzt, melyeken a felirat már alig volt látható, és egy bronz fibulának két töredékét néhány krajczárért megvettem, csak azért, hogy a tolakodó néptől megszabaduljak. Ezek a jó falusiak a tilalom daczára egész nap a romok közt kapargálnak és néha találnak is valamit. 1892. 26
