Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 8. szám - Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán (részletek)

- Rendőrök is voltak a tüntetésnél?- Igen, ők mentek a menet előtt.- És kik voltak a tüntetők?- Parasztok a hegyekből. Fejenként egy forint ötven krajcárt kaptak.- Ki fizette nekik a napszámot?- N. doktor, kormányzósági titkár, aki ebből az alkalomból jött ide Zárából. A szász ember egészen természetesnek találta, hogy a kormányzóság rendezi a magyar-ellenes tüntetést, rendőrségi segédlet mellett.

Raguza városa és egész környéke szinte keresetten romantikus benyomást tesz, akár a nápolyi öböl vidéke. Az ember csak nehezen tudja magával elhitetni, hogy az operai díszletekre emlékeztető citadellákat és bástyatornyokat minden dekoratív szándék nélkül építették volna.

Abban az időben, mikor a latinság volt a világ legtermékenyebb faja, a világ- történelem viharjai a raguzai sziklákra sodorták ennek a csodálatos népnek egy kis töredékét. A latinság páratlan rügyező ereje megtermékenyítette a karsztos sziklákat és egy virágzó köztársaságnak adott életet. Ez az ázalag-államocska, melynek soha sem volt több lakója tíz-tizenkétezernél és mely mégis ezer esztendeig meg tudta védeni a maga tényleges függetlenségét és szerepet tudott betölteni a világtörténelemben, a maga kész és egész berendezkedésével briliáns példája a latinság államalkotó képességeinek.

A raguzaiak valaha hatalmas bástyafalakat építettek a hegyekből aláözönlő szláv áradat ellen, a legújabb kor, mely a számbeli többség jogát föléje helyezi minden egyéni kiválóságnak, szláv várossá tette Raguzát. Ennek a vértelen hódításnak egyik legkülönösebb következménye, hogy a horvátok a várossal együtt tulajdonukba akarják venni a város múltját is. A köztársaság elmúlt dicsőségével a szláv faj államalkotó képességeit akarják bizonyítani, Raguza hajdani művészetéből a horvát kultúra kezdetét, palotáiban a horvát építő stílus elemeit akarják megtalálni. Még a város nevét is Dubrovniknak írják. Pedig ami Raguza múltjában horvát volt, az is csak a latinság diadala, mert bizonyítja, hogy ez a faj meg tudta termékenyíteni a szlávságot is.

Ilyenkor a legénység rosszkedvű és ingerlékeny. A sánta generálisnak is sikerült összepolitizálnia Tonióval. Azt a kérdezte a hajó orrán pipázgató kapitánytól, hogy miféle nemzet ő tulajdonképpen.- Isztriái, - válaszolt Tonió.- Az nem nemzet. Az ember vagy olasz, vagy horvát. De isztriai, az semmi.- Nos hát osztrák vagyok - szólt hosszú gondolkozás után Tonió.- Akkor beszélj osztrákul. De osztrák nyelv nincs és így osztrák nemzet sincs.- Hát te mi vagy? - kérdezte Tonió.- Horvát! - kiáltotta a szélcsend által fokozott dühös önérzet hangján a generális.

18