Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma

TISZANE: Talán mert a magyarnak ilyen a természete. Folyton lázong, elégedetlenkedik...

8. jelenet

(Kintről zajok szűrődnek be. Lépések, kiáltások, fegyverek csörömpölése. Hiilelen kivágódik az ajtó, Dömötör fut be kissé ziláltan. Becsukja maga mögött az ajtót, szinte reszketve támaszkodik neki.)

TISZA (felpattan - majdnem földönti a sakkasztalt, néhány figura fel is borul)-. Mi az, Dömötör, mi történt?

DÖMÖTÖR: Bocsásson meg, gróf úr... Idegenek... Katonák, civilek. Méltóságodat keresik...

TISZA (élesen)-. Mondd nekik, hogy nem fogadok senkit...

DÖMÖTÖR (kétségbeesetten): Méltóságos úr, ezek nem olyanok... Ezek nem tágítanak, amíg... Meneküljön, méltóságod, ezek nem jó szándékú emberek!... Az ablakon át talán még lehet...

TISZANE (felsikolt): Jesszusom! (Térdre bukik Tisza előtt, tígy öleli át.)

TISZA (fölhördül): Hogy én meneküljek? A saját házamból? (Fölemeli a feleségét.) Ne féljen, kedvesem... Beszélek velük.

ALMÁSSY DENISE (fólugrik, belekapaszkodik Tisza karjába): István, gondold meg...

TISZA: Nem fogok megfutamodni. Egész életemben így éltem. Miért változtatnék rajta az utolsó órában... (Magához öleli a feleségét és Aim ássy Denise-t.) Ne aggódjatok! Ami történik, Isten rendelése szerint való... Köszönöm nektek, hogy mellettem vagytok, de most mennem kell... (Kibontakozik a nők öleléséből, a zsebébe nyúl, revolvert vesz elő. Ellenőrzi a töltényeket.)

TISZANE: István, az Istenért... Ne tedd...

TISZA (fólszegi az állát): Ennek meg kell történnie. Isten veletek... (A tétovázó inast félretolva kilép az ajtón.)

A két nő egymásra néz, a szemek villanása beszél csak, s mindketten utána rohannak. Az inas még mindig az ajtóban áll. Keresztet vet. Kintről hangok szűrődnek be Lövések dörrennek. Sikoltozás. Lábdobogás.-VÉGE176