Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Vigh Kálmán: "...nem jöttek a föld népe ellen hadakozni" - Napóleon árnyékában
VIGH KÁLMÁN „...nem jöttek a föld népe ellen hadakozni" - Napóleon árnyékában 1809-ben a francia császár, Bonaparte Napóleon csapatai 1805 után másodszor közelítették meg Magyarország határait, de most a hadműveletek alakulásának a függvényében az ország nyugati részén 665 teleülés került hosszabb-rövidebb időre, akár többször is francia megszállás alá. A két irányból támadó francia csapatok, 1809. június 14-én Győr mellett döntő győzelmet arattak az IX. osztrák hadtest és a magyar nemesi felkelés, az inszurrekció erői felett. A Zna- imban, július 19-én aláírt fegyverszünet értelmében megkezdődött béketárgyalások csak október 14-én zárultak, s amíg nincs béke, a sereg nem mozdul. A schönbrunni béke után megkezdődött a francia csapatok folyamatos kivonása, november végére Napóleon utolsó katonája is távozott az országból. Az 1792. április 20-án elküldött francia - Ausztriának címzett - hadüzenettel kezdődő, és az 1815-ben Waterloo-nál végződő permanens háborús időszak 23 évéhez képest ez a hat hónap csekélynek tűnik. De érthetően különböző vélemények alakultak ki a történetírásban a magyar nemesség és Napóleon kapcsolatának a megítélésében. Ez igaz költőink esetében is. Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc és Berzsenyi Dániel sorait idéznénk igazolásul. Petőfi gúnyosan szól a magyar nemesség 1809-es szerepléséről, ellenben sorai sokáig alapul szolgáltak a közvélemény és iskolai tankönyvek számára is a győri csata megítélésében. A forradalom és szabadságharc költője nem a franciák magyarországi szerepét elemezve tér ki a győri ütközetre, csak úgy odavágja ítéletét az általa sokra nem becsült magyar nemesség arcába. Az 1847 márciusában írt „A nép nevében” című versében valójában a „nemesi nemzet” felfogást bírálva, a paraszti jogfosztottságot elítélve írja: S ti, kik valljátok olyan gőgösen: Mienk a haza és mienk a jog! Hazátokkal mit tennétek vajon, Ha az ellenség ütne rajtatok? De azt kérdeznem! Engedőimet kérek, Majd elfelejtettem győri vitézségtek. Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?1 Az inszurrekció és a győri csata témájában keletkezett legújabb írások már vitatkoznak ezzel a véleménnyel. A kétszeres számbeli főlényben lévő franciákkal szemben a maga lehetőségeit, korlátáit számba véve, az inszurgensek vitézül harcoltak, de győzelmi esély nélkül. A napóleoni hadseregekkel szemben olyan tábornokok is vesztesen hagyták cl a csataterét, mint például az osztrák Károly főherceg, az orosz Kutuzov, nem véletlenül uralta fegyvereire támaszkodva a francia császár majdnem egész Európát. A gyengén felszerelt, kiképződén ma58
