Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
RADVÁNSZKY: Az a párbaj mégis őrültség volt... A te korodban... A te szemeddel... TISZA: Valamelyik újság azt írta, hogy a múlt és a jövő küzdelme folyt. S a múlt győzött - átmenetileg... Nem tudom mit szán nékünk a sors, de a Jóisten mentsen meg bennünket attól a jövőtől, amit Károlyi képvisel... Egyébként hiába volt a párbaj, hiába sebeztem meg többször is, elégtételt nem kaptam... S innentől kezdve zsigerből mondott nemet minden javaslatra, ami mögött az én akaratomat, szándékomat sejtette... RADVÁNSZKY: Ha tényleg Károlyi lesz a miniszterelnök, aligha kéri a te segítségedet... TISZA (elsötétülőarccal)-. Isten óvja meg ezt az országot Károlyitól... RADVÁNSZKY: Most neki áll a zászló. Ez mégiscsak őt igazolja... TISZA: A történelem semmilyen aljasságot nem igazol. RADVÁNSZKY: Már megbocsáss, de az antanttal szemben talán mégis eredményesebben képviselheti az országot... Joggal mondhatják, hogy a háború idején ők nem kompromittálódtak... TISZA (gúnyosan): Lám csak... így lehet erényt kovácsolni a hazaárulásból... RADVÁNSZKY: Az ország érdeke, hogy olyan személy képviselje az antanttal szemben, akit ők is elfogadnak... TISZA (megütközve)-. Furcsa logikával építkezel... Egy magyar politikus ne az antant elvárásainak igyekezzen megfelelni, hanem a haza érdekeinek rendeljen alá mindent. RADVÁNSZKY: De talán mégiscsak könnyebben szót érthet... TISZA: Béla, csak nem lettél titkon Károlyi-párti? RADVÁNSZKY: Ugyan, hová gondolsz... Csak igyekszem más oldalról megközelíteni a kérdést... TISZA (a fejét csóválja)-. Nem haszontalan, ha egy politikus szót ért az ellenfelével, ha ezt úgy teszi, hogy közben nemzetének érdekeit messzemenően képviseli. De csakis azt! (Megcsendül a zenélő óra. Radvánszky fólpillant rá, majd előveszi saját zsebóráját is, fólpattintja a fedelét.) 158
