Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
ALMÁSSY DENISE: Ezek bűnbakot keresnek, bármi áron... RADVANSZKY: Elhiszik, mert elhitették velük, hogy minden bajukért te vagy a felelős. Ha szemölcs nő a talpukon, azért is... De azért biztosan, hogy négy esztendős háborúskodás nyomorította az országot... TISZA: S még csak nem is tudják a nyomorultak, hogy egyedül én voltam az, aki a koronatanácsban végsőkig elleneztem a hadüzenetet. Mert tudtam, láttam, hogy ez a háború nem lokalizálható, és nem korlátozható két országra! De azt is láttam, hogy minden hatalom árgus szemekkel lesi a pillanatot, amikor ürügyet talál arra, hogy a másik torkának essen... (Tiszánét heves köhögési roham fogja el. Valamennyien hozzá fordulnak.) Kedvesem! (Átöleli.) Ugye, megint nem vette be a gyógyszereit... RADVÁNSZKY (közelebb lép, kitapintja a pulzusát, majd a szemhéjat vizsgálja meg)-. Feküdjön le, pihenjen egy órácskát, grófnő... Azt hiszem, az izgalmak teszik... TISZA: Támaszkodjon rám, kedves... TISZÁNÉ: Ugyan, tudok egyedül is... ALMÁSSY DENISE: Hagyják csak... (Átkarolja Tiszánét.) Gyere, Ilona. Átkísérlek a hálószobába. TISZÁNÉ (hálásan)-. Köszönöm, kedvesem... A gyógyszerekről valóban megfeledkeztem... (A fél fiák felé.) Megbocsássanak... (A két nő távozik.) 4. jelenet RADVÁNSZKY (leül)-. Egy kis környezetváltozás jót tenne neki... TISZA: Béla, ne kezdd már megint... Hidd el, én is féltem őt... A Mátrába akartam küldeni, Denise elkísérte volna, de nélkülem nem akar menni. Én pedig most nem mehetek. RADVÁNSZKY: Azért marad, mert félt téged. Óvni akar... TISZA: Fontos nekem, hogy mellettem áll. Nélküle talán nem is tudtam volna végigcsinálni... De nem ez az első kritikus pillanat az életemben. RADVÁNSZKY: Igen, de ez most mégis más... Mondd, nem érzed úgy, hogy kihívod magad ellen a sorsot? Két hete is az a merénylet... TISZA (fáradtan legyint)-. Ugyan, őrültek mindig is voltak... 152
