Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Szitár Katalin: Dolgok - jelek - jelenlét
reprezentációit alkotják a redő, rovátka rajza, esetleg az árok, melyek szó-jelei közt szintén erős a -rk-, -rd/t- anagrammatikus kapcsolat. Az írás - s az abban foglalt megértés - kezdete annak a megértése, hogy a szubjektum is, a dolgok világa is írásként létezik. A megértéstörténetből kiindulva fogható fel a vers alapszituációjában jelzett értelemteremtés: mint az értelem feltárulkozása a teremtett világban (megpillantás). A dolgok realitását ez a feltárulás, azaz jellé, „jelentéses dologgá” való átalakulásuk alapozza meg. Althoz azonban, hogy a dolog jellé válhasson, szükséges a „kifejezett”, stílusba és beszédmódba rendezett jeleket elszakítani a dologtól, s magát dolgot jelként használni. Pilinszkynél: akként megpillantani. A jelenlét módja: a dolgok realitásának érzékelése, a költői jelenlét módja: a dolog jelként való jelenlétének érzékelése. Végső soron: a világ írásként való szemlélése. Jegyzetek 1 Amikor én stilárisan állandóan látni akarom, hogy hol tartok a műben, annak minden minden rezdülésében látni akarom, akkor stiiáris lesz, amit csinálok. Mallarmé álláspontja egy nárcisztikus lélek sértődöttsége. Örök ellenpélda nekem erre Dosztojevszkij, akit egyáltalán nem érdekelt ez: stilárisan nem ellenó'rizte önmagát. Ahogy esett, úgy puffant, amit leírt. De jó helyre esett, holott be kell vallani, hogy a regényeiben mindig van vagy harminc oldal, ami majdnem olvashatatlan. S ezért tartom Dosztojevszkijt a leginkább evangéliumi írónak, mert az Evangélium is csapnivalóan rossz stílusban van megírva, kivéve talán Szent János evangéliumát. Egyébként csak néhány mondat tündököl benne, s a művelt rómaiak ezért nézték le, ezért nem olvasták és ezért nem fogadták el az Evangéliumot. Ő mert hátat fordítani a tükörnek: Dosztojevszkij. Vak volt, mint Homérosz: megvakította magát, mint Oidipusz király. (Pilinszky János: A költői jelenlét. (Domokos Mátyás interjúja Pilinszky Jánossal) = Beszélgetések Pilinszky Jánossal... 107-108. [Ered. megj.: Kortárs 1980. október, 1643-1651.]) ■ Pilinszky János: A ..teremtő képzelet" sorsa korunkban = Pilinszky János, összegyűjtött versei. Szerk. Jeleníts István, Szépir., Bp. 1987. 75—76. ’ Pilinszky ekképpen értett realitás-hite, ontológiai szemléletmódja okán került szembe az egzisztencializmus következtetéseivel, annak ellenére, hogy e filozófia világképéhez fűzte a legerősebb rokonság. A realitás elsődleges letéteményese nézete szerint maga a létezés, vö.: „A jó: a létezés birodalma. A rossz: a tagadásé, a nem létezésé. A jó: valóság. A bűn: képzelgés.” (Pilinszky János: Bűn és bűnhődés = Uő.: Publicisztikai írások. Szerk. Hafner Zoltán, Osiris, Bp. 1999. 436.) Vagyis azon alkotók közé tartozott, akik abban hittek, hog)’ a világ az értelem világa, s nem az értelmetlenségé (abszurditásé). Ennek alapján válaszolta meg az egzisztencializmus kérdését, abból kiindulva, hogy az emberi jelenlét sajátossága nem az abszurditás elfogadása, hanem az annak felszámolására irányuló törekvés: „Albert Camus a »Sziszifusz mítosza« (Le mythe de Sisyphe) című könyvében szemére veti Dosztojevszkijnek, hogy fölismerve a világ abszurditását, mégse írt abszurd regém-t, hanem a hit vigaszába menekült. Csakhogy a világ abszurditásának fölismerésén túl - és épp a menekvés irányában - van egy még következetesebb, ha úgy tetszik, még abszurdabb lépés, s ez a világ képtelenségének a vállalása. Ilyen értelemben igaz, hogy »Dosztojevszkij válasza az alázat« (La réponse de Dostojevski est l’humiliation), csakhogy ez az alázat - magunkra venni a világ képtelenségének súlyát, mintegy beöltözve a lét és wlaj- don ellentmondásaink terhébe - minden, csak nem meghátrálás.” (Pilinszky János: Ars poetica helyett. In: Nagyvárosi ikonok) ' Vö.: „A szeretet reális. Mi több, egyedül a szeretet képes először reálisan tudomásul venni a világot. Fokozott tisztánlátás, és ebben döntően különbözik minden hamis bálványtól, minden hamis »kitöréstől«, amit az emberiség kábulattal és élvezethajhászással próbál »beszerezni« magának.” (Pilinszky János: Ami elveszett = Uó'.: Publicisztikai írások... 633-634.) 1 Pilinszky János: Egy lírikus naplójából (Uj Ember 1972. szeptember 24.) = Uő.: Publicisztikai írások... 685. 122
