Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Odorics Ferenc: "Valamikor a paradicsom állt itt"

szerint a vaskort elkerülhetetlenül az aranykor követi. így az az Apokrif történetfilozófiai kérdése, hogy az időt a folytonos fejlődés egyenesvonalúságában gondolja-e el, avagy korszerűen szemléli, vagyis képes-e az Apokrif a szöveg felszíni szövetében elvesztett apokaliptikus, az aranykor eljöveteléért ítélkező hangot a vers szövetének mélyebb rétegeiben fenntartani. Szemléletmódjában csatlakozik-e az emberiség egyetemes, ősi tudásához, a tékozló fiút visszafogadja-e az „ősi rend”?

Az Apokrif mélyebb rétegeinek feltárását a betű prózai materialitása segítségével végezhetjük el — itt elsősorban Ferdinand de Saussure, Paul de Man és Szegedy-Maszák Mihály munkái szolgálnak alapul. A betű prózai materialitása esetünkben az évezredes hagyományokkal rendelkező, úgynevezett hypo- grammatikus olvasásmódot jelenti, ami a szavak paronomázikus és anagram- matikus létrehozásában, pontosabban észlelésében áll. E másodlagos jelrendszert, a jelentésképzés speciális konvencióit követő olvasatban a szöveg olyan betűhalmazként jelenik meg, melynek szavai mögött, alatt a titkosírás mintájára újabb szavak rejtőznek. A szöveg betűinek különféle kombinációival előálló újabb jelentősíkról van szó, s az anagramma éppen ezt jelenti: ana-gramma103