Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Czakó Gábor: Az ősi magyar vízgazdálkodásról
gabonakonjunktúra, és a fejlődés megpecsételte ennek a hagyományos gazdálkodásnak még inkább: életmódnak a sorsát. Az uradalmak és a több szántófölddel rendelkező jobbágyok a gátépítés hívei lettek, a többiek hiába tiltakoztak. A nyéki, decsi és pilisi szegénység közös levelet írt a Tekintetes és Nemes Vármegyének 1114-ben az ellen, hogy „a Dunából kiszolgáló fokok eltöltessenek, és teliességgel elzárassanak, ezen felül a Duna men tében oly töltés vettessék, hogy annak kiáradása meggátoltassák.” Szerintünk a várható haszon a munkának a századrészével sem fog fólérni” Ok egyenesen a pusztulásuktól féltek: „gyermekségünk- tó'l fogva itt lakunk, mind kisebb, mind nagyobb árvizeket értünk, ismerjük a föld csinnyát, tudjuk, hogy a vizek áradása nekünk hasznunkat szerzi, mert százazság idején bőséges kaszálást és marha legeltetést tapasztaltaik, a halkul pediglen nemcsak élelmünket és ruházatunkat, hanem minden adónkat és porciónkat szerezhettyük. ” A jobbágyok jól ismerték a gátszakadás veszélyét: „a munka pedig oly káros lenne, hog a víz rajtunk maradna, posvánnyá válna, és mind minékünk, mind marháinknak dögletességet szerezne hirtelen vissza nem mehetvén. ” S valóban, az egyre- másra épített gátakat sorra elmosta a Duna. Csak jó száz év múlva, az 1890-es évekre alakult ki az úgy-ahogy ellenálló védgátrendszer, amit azóta is szakadatlanul erősítenek. Minél magasabbak a gátak, annál hatalmasabbak a szivattyúállomások költségei, hiszen valahogy be kell juttatni a Dunába a kisebb vízfolyások, patakok vízhozamát, meg a pangó vizeket. Persze a Duna továbbra is ki-kitört gátjai közül, a Tisza az utolsó tíz évben kétszer is okozott súlyos károkat, hiába magasították gátjait. Újabban az ún. Vásárhelyi-terv keretében hatalmas víztározók építését határozták el, melyekbe beengednék az árhullámok vizét. 140 tározó már el is készült, és 142 szükségtározó helyét is kijelölték. Többek közt Nagykörűnél is épült egy hatalmas tározó, de egyéb is. Kisebb területen és teljesen más feltételek között a nagykörűiek megpróbáltak valamit megvalósítani a hajdani fok-rendszerből - Andrásfalvy Bertalan nyomán. 2001-ben a Tisza gát építéséhez az ártéri oldalon ásott hajdani kubikgödrö- ket csatornarendszerrel kötötték össze, mely áradás után „egy zsilipen keresztül a Tiszába vezeti vissza a fölösleges vizet, mert a csatornák a Tisza felé lejtenek. Ugyanakkor a zsilip lehetővé teszi, hog nyáron, az ott kikelt halak megmaradáshoz- fejlődéséhez elegendő víz maradjon vissza.” (községi honlap) Föltámasztható-e a fokgazdálkodás? Ismerjük-e lakóhelyünk földjének- vizének csínyját? Tudnánk-e hatalmas közös munkát végezni a hosszú tárni haszon reményében? Engednék-e a mai tulajdon- és pénzviszonyok? Szeret- nénk-e újra közös, egymással és a természettel közös életrendben élni? 245. Beavatás 95
