Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Ratkó József: Negyven év, negyven vers

IÉKELY ZOLTÁN: V A D M I RT U S Z - C S 0 K 0 R - BLAGA LUCIAN SÍRHALMÁRA

Áprily Lajos és Jékely Zoltán, apa és fia, különös páros csillag a magyar irodalom egén. Ami bennük közös a vérrokonságon túl: nyelvi igényesség, a költői mesterség fölényes ismerete, az idegek akármely érintésre fölzengő érzékenysége.

A fiú, Jékely Zoltán, kezdetben apja szorongóan derűs lét- és természet- szemléletével ír, s ahogy emberesedik, függetlenedik az apai szótól-hatástól, lesz egyre szuverénebb. Apjánál drámaibban fogja fel és értelmezi a lét és nemlét gyötrelmes ellentétét. Eletszeretete és -tisztelete élők és holtak iránt maka- csabb, mert kétségbeesettebb. S éppen ezért a köznapi, történelmi gondok is jobban meggyötrik.

Lucian Blaga, a nagy román költő sírhalmára írt verse évszázados álmunkat, mai nagy szükségünket, a megbékélést és megértést szolgálja nemzeteink között.

UTASSY JÓZSEF: MAGYARORSZÁG

Megfontolt, szép írást olvastam Berényi Dénes atomtudós tollából az Alföld ez évi 8. számában. A kettészakadt, kettéesett szellem közös gyökeréről, a művészet és tudomány alapvetően közös munkamódszeréről töprenkedik; Wigner Jenőt idézi, aki szerint „igazi örömmel és kielégültséggel csak a költő, a művész és a tudós foglalkozása jár”. írásának summázata talán így fogalmazható meg röviden: Mindkét kultúra a valóság, és a valóságból kikövetkeztethető igazság megismerésére törekszik, művelésükhöz a megszerezhető alapos ismeretanyagon kívül okvetlenül szükséges a teremtő képzelet, az intuíció.

így igaz. Am van egy lényegi különbség, amit a szerző nem említ. Az, hogy a tudósi intuícióban csak az a tudásanyag működik, amely az illető szakág magasrendű műveléséhez szükséges, míg a művész az alkotás pillanataiban a világról való teljes tudását mozgósíthatja.

S hogy miért kínálkozik ez a gondolat az Elérhetetlen fold egyik alkotója, a Kilencekhez tartozó Utassy József Magyarország című verse elé? Azért, mert nemzedékéből ő az a költő, aki már első verseiben totalitásra törekedett: szólt a vers szerelemről, barátságról, elődökről, mai bajokról - világra nyitott mégis ablakot. Utassy verseit ily módon kilátótornyoknak foghatjuk fel: akinek szeme van a látásra, ráláthat egész emberi világunkra belőlük.

XIX. századi szép szavunkkal „honszerelem”-nek nevezhetjük azt az indulatot, amely Utassy Magyarországát verssé, rajongó vallomássá szervezte. S hogy mennyire úgy működik az alkotói intuíció, ahogyan azt az imént mondottuk, rájöhetnek, ha szemügyre veszik jobban a verset, amelyben a teljes magyar-idő és a teljes világ-idő lüktet: az Ó-magyar Mária-siralom, a még régebbi népmese, Illés kocsis révén a bibliai idő és persze Ady Endre szekere, a magyar ősidőkből ránk maradt égi jelkép, a Hadak útja és Bizánc - s mindez ötven verssorban.

85