Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Fűzfa Balázs: A szabadság égboltozata

messze Prága, ahol oly jeles alkotók élnek és dolgoznak ekkor, mint Kafka, Hasek és Capek - akik egyben már „vissza is fordítják” a modernség szekerét egyfajta mélygroteszk, másfelől szorongásai teli útra, vagyis radikálisan új poétikai lehetőségeket mutatnak fel az irodalomban.

S mindez együtt pedig oly közel van egyfajta szellemi Borostyánkő-út újra- éledének lehetőségéhez, a normális emberi viszonyok visszarendeződéséhez! A „Széchenyi-projekt” a benne résztvevők számára, a ma itt élő nemzedékek számára ezt a beteljesülést szeretné a maga eszközeivel emlékezetessé tenni.

Mert amikor végül megemlékezünk arról, hogy a mi hipotézisalkotó konferenciánk egy másik, nagyobb eseménysorozat részeként a Határtalan irodalom című projekthez kapcsolódott, akkor erősen gondolunk arra is, hogy ama Európát keresztül-kasul szabdaló határoknak a végleges lebontása éppen kétszáz évvel Széchenyi István szombathelyi vizsgái után következik majd be -, 2007. december 21-én. Hogy végre immár ne csak a szemünk mögötti tartományokban láthassuk újra egybeívelődni évszázadokig darabokra szabdalt közös tájhazánk hegyeit és völgyeit. Bizonyára sokszor elhangzik majd az ünnepi beszédekben, hogy mióta is álmodik erről a jeles eseményről a magyar történelem...

Amikor majd ezeket a beszédeket hallgatjuk, akkor majd arra is gondoljunk, hogy az első nagy álmodó ezen a tájon - Szily püspök, Berzsenyi költő és Batthyány miniszterelnök mellett — mégiscsak Széchenyi István, a legnagyobb magyar volt. Az az ember, akinek „érettségi vizsgák” általi felnőtté szentelésével — s mindez megkérdőjelezhetetlenül itt történt, ezen a tájon, ebben a városban! - „elkezdődött a reformkor”; mert ő maga és tanárai eme - egy nagy személyiséget az önmegismerés útján is elindító4 - examenekkel visszavonhatatlanul elkezdték építeni az állványzatot a szabadság égboltozata felé.'

Jegyzetek

1 Az évtized kutatásainak e tárgyú eredményeit lásd itt: F. B., „...sem azé, aki fut..." Otrlik Géza Iskola a határon című regénye n hagyomány. n prózapoétika, n hipertext iialitás és ti recepció tükrében, Bp., Argumentum-MTA Irodalomtudományi Intézete, 2006 (Irodalomtörténeti füzetek).

; Lásd az alábbi forrást, illetve szakirodalmat: Kresznerics Ferenc válasza Gróf Széchényi Ferencznek Pestről jun. 10-kén 1807. hozzá intézett levelére, Társalkodó, 1836, 101, 402; VISZOTA Gyula, Gróf Széchenyi István ti gymnasi/niiban. Századok. 1907/917-918; VARSAKYI Péter István. Adalékok Széchenyi és a Széchenyiek Vas megyei kapcsolatához, Vasi Szemle, 1992/3, 341-354.

Lelőhely: Széchenyi István, szerk. FENYŐ Ervin, Bp., Helikon, 1991, 33. kép - lotó: HASZNOS Zoltán - Magyar Tudományos Akadémia, Budapest = www.oszk.hu [2007. október 10.]

4 Lásd erről különösen saját véleményét Önismeret című művéből: „Lelki tehetségeim igen lassan fejlődtek, igen késéin érleltek, úgy hogy felette nehezen és keveset tanultam, s ekképp az, amit tudtam, engem nyilvános tanodában igazság szerint okvetlen a szamárpadra emelt volna” (idézi VISZOTA Gyula, Lm., 918-919).

' Yö.: „Ha a saját életemre visszatekintek, mikor 10-12 éves voltam, óh mily boldogtalannak éreztem magamat, bog}’ nekem, egy gazdag és nevezetes család fiának, akkor, mikor velem egyévű s nevelésem helyén lakó paraszt gyerkőezök az udvari kertben dolgozva a szabad ég boltozata alatt a tiszta léget szívták és a nagy világot... bámulhatták, akkor én egy szűk, sötétke, nedves szobácskábán, latinul a könyvbe kötött orbis pictust voltam kénytelen rágni, megemészteni” (C/o.).

49