Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Lőrincz Zoltán: A szárnyaszegett madár

szegi alkotása az ’56-os emlékmű (fa) telekrendezési okok miatt még nem került tervezett helyére.

Az ezredfordulót kövemen már alig állított ki. 2007 nyarán Budapesten az Ybl Palotában volt egy átfogó kiállítása, és ugyanez év szeptemberében Kőszegen a Művészetek Házában. A szűk retrospektív kiállítás, amit e sorok szerzője rendezhetett, a közel harminc esztendő anyagából negyvenöt művet mutatott be.

Legutolsó méltatója, Lóska Lajos, aki 1978 óta kísérte figyelemmel a szobrász alkotói pályáját és az említett utolsó kőszegi kiállítását is megnyitotta, a következőkben összegzi munkásságát: „Napjaink szobrászatában, ebben a változó-alakuló közegben, ahol a geometrikus és minimál irányzatok egyre inkább veszítenek népszerűségükből, ezzel párhuzamosan pedig a fiatalok körében egyre közkedveltebbek az újfigurális kifejezésmódok, Tornay Endre András népi, paraszti tárgykultúrából kiinduló, azt redukáló, átíró, karakteres kifejezésmódjával, sajátos formakincsével elismerésre méltóan jelentős helyet vívott ki magának.” (Lóska Lajos: Szoborácsolatok in: Új Művészet, 2007. október 38-40.)

S a fenti gondolatok zárásaként térjünk vissza újra Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban című verséhez:

„Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen...

S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Köszönjük élet! Áldomásaidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt.”

Bandi! Nagyon fáj, hogy ilyen korán itt hagytál bennünket, köszönünk Neked mindent!

55