Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Lőrincz Zoltán: A szárnyaszegett madár

történelmi folyamatok következtében értelemszerűen tart rokonságot azzal a világgal, amely Samu Géza művészetét inspirálta immár egy évtizede.” (Chi- kán Bálint: Harmonikus szimbólumok in: Művészet 1983/6. 13—15.) Ha az életmű periodizálásáról kellene beszélnünk, akkor elmondható, hogy Deim Pálhoz hasonlóan az 1980-as években a redukált emberforma volt rá jellemző', ami aztán végig kísérte egész alkotói tevékenységét. Ezt az erősen stilizált világot jeleníti meg az 1984-ben készült Álló alakon vagy az 1988-ban festetlen, faragott nanír Napba nézőn is. Az 1990-es években inkább a finoman csiszolt, megdolgozott felület érdekelte. Majd 2000 után mintegy visszatért az 1980-as évek világához, amit újraértelmezett és újrafogalmazott.

Az 1972 óta kiállító művész opusában éppúgy találunk a népi tradícióban gyökerező műveket, mint köztéri szobrokat, kisplasztikákat, reliefeket, érméket. A bronz, a kő, a márvány mellett legszívesebben fával dolgozott, amit festett, finoman megmunkált, vagy pusztán hagyta az anyag textúráját érvényesülni. A Rumi Rajki Műpártoló Kör alapító tagjaként (1991. április) sokat tett Vas megye és Szombathely városának képzőművészetéért. Mintegy katalógusként nézzük a legutóbbi műveit (külön köszönet Balogh Péter úrnak a Rumi Rajki Műpártoló Kör elnökének az adatok rendelkezésre bocsátásáért): köztéri szobrászata is imponáló. 1998-ban avatták Szombathelyen Szent István nagyméretű bronzszobrát (építész: Heckenast János, Szombathely, Szent István park). Neumann János mellszobra készült el 2003-ban az iskola előtti parkba (bronz), majd 2006-ban a Pelikán szobor (Pelikán park, kő, márvány). 1999-ben egy nagyméretű (majdnem három méter magasságú) „Kapu” című alkotással (milleniumi emlékmű mészkőből) gazdagította Szentgotthárd köz53