Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Lackfi János versei
és az orrából valami piros szalag tekeredett a földre, akkor megijedtem, nem hittem, hogy a vér ennyire ki akar szabadulni az emberekbó'l. Elszaladtam, és hívtam a takarító nénit, hogy valaki véletlen elesett és véres a kő, és amíg mosták fel a követ és a srácot, ott álltam kicsit távolabb, és éreztem, hogy dübörög bennem a vér, hogy ki akar szabadulni. A Réten a patakmederben a fiúk nejlonzacskót találtak, elég gusztustalant, én csak távolról néztem, mert meg lett mondva, hogy ne turkáljak a koszban, mikrobák, bacilusok meg minden, és én szót fogadok, főleg ha mindenki látja. A patakmeder ilyen szempontból izgalmas, csupa törött vödör, moncsos pulóver, szétrohadt fotel. A fiúk általában fognak is halat, hozzák nagy büszkén, ott lötyög a szivárgó zacskó belsejében, a zavaros lében, és vergődik, mintha tespedő, szürke élőlény lenne, az a zacskó valami és a halacska lenne a szíve. Szív
