Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Weiner Sennyey Tibor: B. F. (részletek egy monográfiából)
inkább kedvez az esszéírásnak. Megírja a Versek bírálása és a Samuel Butler jegyzetei című munkáját. 1914 elején Jane Austenről is ír. Összeírja könyveit, rövid jegyzetekben gondolatait és álmait a Gondolatok naplójában, mely az egyik legfontosabb forrásunk szellemi-életéhez. Alom és valóság viszonya foglalkoztatja verseiben, írásaiban egyaránt, éppen mint Wittgensteint halála előtti utolsó jegyzetében. De Békássy Ferenc sorsának legforrongóbb korszaka éppen az egyetemi évek végével következett be. Békássy az egyetemen is már írt folyóiratnak, később a Times Közép- Európai tudósítója szeretett volna lenni, s erre minden esély megvolt. Januárban írja meg a Pán isten szerelme című versét, és április 24-én még az Asheham ház irodalmi szalonjában írja Szonett című angol versében: „Do not desipe me: for the task is great; / I am not humbled in a lowly cause”'2 1914. június 28-án lelövik Ferenc Ferdinándot. Egy hónapra rá kitör az I. világháború. A háború hírére Békássy azonnal haza akar utazni, ám nincs elég pénze. Kölcsönkér legjobb barátjától, John Maynard Keynestől kap, hogy Klárával, szeretett húgával együtt útnak indulhasson. David Garnett írja le naplójában: „Maynard mesélte nekem, hogy sikerült, neki elegendő pénzt szereznie Békássy Ferenc részére, hogy előző éjjel elhagyja Angliát. A bankok moratórium miatt mind zárva voltak, és Békássy aggodalmaskodott, hogy visszatérhessen Magyarországra harcolni. Anglia és Aiisztria-Magyarország között nem történt meg a hadüzenet addig a reggelig, amikor Békássy elutazott. Azt mondtam Maynardnak, meg kellett volna tagadnia a kölcsönt két okból is. Tudniillik, hogy eg)' barátját halálba küldi, és vele az ellenség erejét növeli. Maynard vehemensen tiltakozott ez ellen mondván, minden érvet felhozott, hog/ rábeszélje Békássyt a maradásra. De minthog' ez nein sikerült, mint barátnak nem volt joga ahhoz, hog nézeteit erővel kényszerítse rá, vág’ hog tnegtagadja a segítséget. Tisztelte Békássy felfogását, bár sajnálkozott döntésén... Ug tűnik nekem, Maynardnak elvben igaza van, de a gakorlatban több érv szól az én nézetem mellett. Békássyt a Kárpátokban megölték. Ha 1918-ig itt internálták volna, valószínűleg élne ma is, Maynardnak barátjával kapcsolatos emelkedett felfogása valójában barátja életébe került. Ismertem Békássyt mint Noel barátját és mint eg rendkívül bájos, nyájas és elbűvölő személyiséget. De akkor még nem ismertem verseit, amelyeket később Leonard és Virginia tett közzé. ’ Ez 1914. augusztus 11-én történt. Másnap Nagy Britannia, és az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzen egymásnak. Fia egy nappal később indult volna, maradnia kell Albionban. Hazafelé menet, elhagva Angliát, Békássy ezt írja füzetébe: „Emberek között, ha viszonyok szétszakadnak, soha többet nem lehet azokat ott folytatni, ahol abbamaradtak. Egy kész képet viszek el magammal a gondolataimban, az eredetije, a megfelelő valóság, már nem érdekel. Ezért nem nehéz az elválás. De semmi sem vonz vissza oly erővel, mint egy reláció, amely nem alakult ki egészen, mert ennek a képe kell hogy képzelt jövendő lehetőségeket is tartalmazzon, hogy kész egész legyen. És mind messzebb ringatnak tőlük a távozás hullámai, de mindig úgy fogok rájuk emlékezni, mint együvétar- tozókra. S fogom kérdezni Adriantól: hogy van Gerald? - Soha sem hallok felőle, fogja felelni ő.” 4 45
