Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Kresznerics Ferencz' válasza Gróf Széchenyi Ferencznek Pestről jun. 10kén 1807. hozzá intézett levelére
melly hajdan félvilágnak parancsolt, fenvan most is, mert egyszerre a’ semmiség’ keblére nem térhetett; de mivel nyelvét elvesztette, elveszté polgári létét is, ’s megszűnt nemzet lenni. - De talán tovább is ereszkedem. Bocsánatot hazafiui elragadtatásomért. Ezek mind, Czenki kedves érzéseim’ következései. Ajánlom magamat ’s Hazánk’ ügyét Ex- cellentiád hatalmas pártfogásába; kinek is vagyok ’s maradok Szombathelyen, mindenkori különös tisztelője és szolgája Kresznerics Ferencz mk. kir. tanító. közi. Kresznerics’ hagyományiból Szilasy János, egyetemi prof. ’s magy. akad. r. tag. vényt ismételjenek: különben csak minden órában.— Fél-nehezék festvény’ elfogyasztása után a’ beteg tökéletesen helyre állt,’s él, a’ nélkül hogy az ópiumtól csak meg is kábult volna. — Itt ugyan azt kérdezhetné valaki: miért nem adtain az ópiumot dr.Pey- erltől ajánlott egász mennyiségben’s gyakrabban ? Felel etem : azért, mert a’ specific u m o t a’ beteg’ természete- ’s a’ betegség’ fokához mérve csak igy hfVém ez esetben azzá lenni, a’mivé talán más mértékben nem lett volna. A’ bécsi nép a’ gyógyszerekhez szokoltabb,— érzékenysége tompább lévén, többet bírhat. A’ bécsi kórházban Hildénbrand professor’rendeléséből egy asszonyból 11 nap alatt 9 font vért csa- poltunk-le; mellyik Magyar fogná ezt kiállni? — Ein- bertársimnak, — meglehet az opiunf specified8 érdemének is, legalább előttem, — szerencséjére: több esetem ’s próbatételem azon idő óta nem volt. Háczkevén november’20kán 1386. *) Dr. Varga. KRESZNERICS FERENCZ’ VÁLASZA Gróf Széchenyi Ferencznek Pestről jun. lOkén 180"- hozzá intézett levelére. 1\\ méltóságú Gróf! Kegyelmes uram! Különös szerencsémnek tartom, hogy fíxcellentiád velem parancsolni s nagyreményű Fiainak (Pálnak t. i.’s Istvánnak; a’múlt oskolai félévre szolgáló kikérdeztetésö- ket énreám bízni niéltóztatolt; mert azon kívül, hogy csekély szolgálatomat tehettem, olly örömben is része- sültem , mellyel csak egy tanító érezhet teljes mértélv heti, kinek tanításban tett mindem súlyos fáradozásai csak akkor édesülhetnek-meg, ha a’ tanítványnak keilemetes és nyomos feleleteibe)! Hazánk’jövendő boldogságát képezheti, reményeit láthatja. —■ A’ mi bizonyságtételeink igazat tartanak. Egyébiránt is az egé-jz nevelés’ intézete olly helyesen van kiszabva, olly bölcsen elrendelve, hogy azt mindazok, kik az illy dolgot közelebbrnl ismerik, méltán csudálhatják mini-remek munkáját az otthonos (házi) nevelésnek. A’ jól választott nevelők; a’ kéznéllevő mindenféle tanító; nagy reménység a’ növendékekben; a’könnyű elme; indulatos hajlandóság nevelőikhez, a’tudoniá- inányokhoz, a’jóhoz és széphez; kellemetesség; szelídség; jó korán beoltatott magva a’ jóltevőségnek; a' sokat ígérő nagy bimbók, mcllyek már is termé- ke.nyűl fakadoznak; a’ nagy példák, mellyeketnagy- 1 1 ívii szüléikben, dicsőül elhunyt őseikben látnak; helyhen azon csendesség, hol a’ Vínzák vígan tartózkodnak,’s mulat az ártatlanság; a’ koránkelés; kiszabott ideje a’ tanulásnak; a’ sok együgyű mulatság, mellyeket az áldott természet’ nyitott kebele minden lépten mutogat; a’ szüntelen való foglalatosság, ’s ezzel az unalomnak ’s restségnek számkivetett helye; a' cs’nos rendtartás —: min.! ezek valamint a’ fő Él- rendelőnek bölcsoségét mutatják , úgy a’neve lésnek legkivánatosb. gyümölcseit már éreztetik. — — 0- rülj «agy Házai!! Ezek szembetűnő jelenségei «- zon remek nevelésnek, mellyet nagy - reménység'! Fiaidnak adsz , mellynelc Te ’s a’ Haza fogjátok szerencsés következéseit látni. Bár vaiahára minden ma*) ’S cí Jegyen elég, lapunk’ kis köréhez képest c’ gyógy- szeri próbákról. Ä’ Szerk. gyár atya álfallátná, hogy nagyobb kincset gyei wiekinek nem hagyhat, mint a’ jó nevelést. Éltessen sokáig az Eg, ’s adjon erőt, hogy ezen kétséges kimenetelű időkben, mellyekben Hazánknak a’jó vezérlésre leginkább szüksége van, a’ köz boldogságot hatalmas pártfogásoddal tá.nógathasd, ’s azon lélekkel, mellyet országunk’ első ’s legérdemesb tisztviselője szalluszti tűzzel mondót! beszédjével gerjesztett. Fogd pártul a’magyar nyelvet is, elhitetvén, mint'bizonyos igazságot, hogy mig a’ nyelv él, él a’ nemzet i s. Azon hatalmas romai nemzet, melly hajdan félvilágnak parancsolt, fenvan most is, mert egyszerre a’ semmiség’ keblébe nem térhetett; de mivel nyelvét elvesztette , elveszté polgári létét is, ’s meg- szűnt nemzet lenni. — De talán tovább is ereszkedem. Bocsánatot hazafiui elragadtatásomért. Ezek mind, Czenki kedves érzéseim’ következései. Ajánlom magamat ’s Hazánk’ ügyét Excellentiád hatalmas pártfogásába; kinek is vagyok's maradok Szombathelyen, mindenkori különös tisztelője és szolgája Kresznerics Ferencz mk. kir. tanító. közli Kresznerics’ hagyományiból Szilasy János, egyetemi prof. ’s magy. akad. r. tag. PÉTER, A’ PRÓFÉTA. (Vége.) ,,Én Dair-e 1-Kam arban születtem,’s e’ város annyit jelent, mint hold’ kolostora. Nyugtalan természetem alkalmatlanná tőn a’kézi-mesterségre,’s szüléim elhatározók, hogy utazni küldenek. Őkellát- tak engem holmi portékával,úgymint: több darab selyem-szövettel, damaszttal, czukor-árukkal ’s kevés dohánynyal.EnBeyruthbanhajóra ültem ’s szerencsésen jövékDamietté-be. Nem volt boldogabb halandó, mint én, ki idegen országokban járhatók ’s hazáméitól különböző erkölcsöket és szokásokat láthattam ! Ámde a’ tudásvágy olly szenvedélyes rabjává tőn, hogy miatta foglalatosságimat elmulasztóm ’s kevés idő múlva nyomasztó szükség vett-kőrül. Én világosan láttam, hogy a’ kereskedésben soha sem leend szerencsém. — Mig elmém nyugtalanul tűnődött, mi módon nyílhatnék számomra uj élelem-forrás, hire érkezett, hogy a’ francziák Alexandriánál kiszállottak 's uljokat Kairóba veszik. Én rögtön megindultam ez utóbbi város felé,űzetve azon kíváncsiságtól, hogy enszemeimmel lássam ezen uj embereket, kikről már olly csudálatos dolgokat hallék. Én látám őket ’s megkedvelem. A’ francziák jó , bátor , mindig megeíégült, nemeslelkü emberek ’s keblükben minden nép és nemzet iránt baráti érzelmet táplálnak.— Igazé, hogy Bonapartemeghf.lt?“ Fájdalom, igaz ! — felelénk mi — ő már rég elhagya bennünket; ő messze Francziaországtól, egy idegen nép’ szigetén halt-meg. — „Már ez igen nagy kár; ó nagy férfi volt, ki az arabokat szerelte; ígéretei ’s fenyegetései nem csaKresznerics Ferenc levele a Társalkodó 1836. 101. számának 402. oldalán 46
