Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Pék Pál: Dies ad quem (részletek)
3 3 3 3 Dies ad quem (RÉSZLETEK) I. Mikor kizuhant Mikor kizuhant a sötétből a fényre, voltakhoz, már tudta, visszaköltözött. Mozdulatlan álltak a föltámadó szélben, csak arcuk mögött kavargótt a köd. Az volt a nap, a születése napja. És elnyelte és kilökte az ár - Ég és föld susogta benne egyre: szétomló léte minden álma fáj. Aki rá várt, megértette mégis: ha mímeli a másik életet, a világ arca züllik végül torzzá; születni, halni hiszen egyremegy. Ezért aztán megszólítja azt is, ki hátrál tőle - S túl a szörnyeken imáival vetkezik egy isten, átlépve a boldog ámenen. V. Magda verse Dereng az ég. Egy új nap kezdi álom-röptét isten pitvarán - Galamb, ki szárnyát törve, boldog létébe mégis visszajár. így élek én, sor alá sort róva, verssé bűvölve rámuszuló árnyat, hazug hadat, mi Elysium puszta mezején még megtalálhat.
