Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Halmai Tamás: A szent hajó
a HALMAI TAMÁS A szent hajó VASADI PÉTER ÉS VÉGH ATTILA BESZÉLGETŐKÖNYVÉRŐL „Nemcsak abban az értelemben párbeszédes természetűek e dialógusok, hogy ketten alkotják meg őket, hanem abban az értelemben is, hogy a létet szólítják, egyben a lét által vágynak megszólítva lenni." Fodor Miklós „A dumát elítélő dialógus egy ponton azonban váratlanul átfordul, s immár arra biztatja az olvasót, hogy akár dumáljon is olykor, ha akar. Meglebegtetve azt a reményt, hogyha dumál is, a fejezet elolvasása után talán másképp teszi." Varga Klára Karcsú, tetszetős kötet A kígyó bőre (Bp., Kortárs, 2005). Mátis Lívia egyik utolsó, szép szerkesztői munkája. A címlapon Kondor Attila festményével; a hátoldalon értelmezve ajánló sorokkal: „A kötetben olvasható dialógusok Vasadi Péter és Végh Attila megértési kísérletei. Két költő-esszéista egymásra méri világát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a két belső dialógustér összelobbanjon, és előálljon az a helyzet, amelyet az egyszerűség kedvéért úgy nevezünk: együttlét.” Együttlét - egymással és a kérdésekkel, a léttel és az olvasóval is. A kritikai befogadás érzésünk szerint méltatlanul csekély figyelmet fordított erre a különös és különleges kiadványra. „Amikor úgy döntöttünk, hogy a hagyományról fogunk beszélgetni, akkor úgy éreztem, érdemes két irányból, a hit felől és a filozófia felől közelítenünk” - indítja az első beszélgetést Végh Attila (9.). Ez az alapállás mindvégig meghatározó lesz. De nem kizárólagos s nem változatlan. Vasadi inkább a hit oldaláról, teológiai belátásokat hasznosítva veszi szemügyre a kérdéseket; Végh inkább a gondolat szigorával, filozófiai hivatkozások segítségével értelmez. Am ez a két beszélgetői magatartás - éppen mert beszélgetés alakítja őket - gyakorta cserél helyet, módosítja arányait, adódik össze eggyé - s különbözik újra el. Mindahány fejezetben: lett legyen szó hagyományról, szabadságról, dumáról, írásról és irodalomról, képről és képtelenségről, változásról, erőszakról vagy útról. (A választott témákat fölmondva az egyes részek címét is elősoroltuk.) Hiedelmes világképek iránt fogékonyabb, avagy a véletlen numerikus alakváltozataiban örömüket lelő olvasók kedvéért jegyezzük meg: van valami szubjektivitás fölötti szépség abban is, hogy a két fél születési évszáma (1926 és 1962) egymást tükrözi, egymásnak felel. A beszélgetők logosz és logika költőien miszticizált, de rációval felügyelt útjain közlekednek: a létezés egyetemes kérdéseit vetvén föl az európai lét időszerű dilemmáira reflektálnak korkritikai elhivatottsággal, a bölcselet évezredes kategóriáit hozván játékba szófejtő türelemmel gondolják újra a szavakat, 38
