Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Végh Attila: A táj fátyoltánca
a táj előterében, mint Petrarca .Andrea del Castagno híres festményén: bal kezében valami könyvfélét tartott, jobbjával pedig olyan mozdulatot tett, mintha egy almát nyújtana át valakinek. Magában motyogott valamit. Csak közelebb érve láthattam eszelős tekintetét, arcának szétesett mimikáját, amely összefüggéstelen, idióta hadarását kísérte. Jegyzetek 1 Unamuno, M.: En la quietud de la pequena vieja ciudad. Id.: Juhász A.-Csejtei D.: Találkozások és törésvonalak - írók, költők, filozófusok. Attraktor 2005, 212. o. • Francesco Petrarca levele Diongi di Borgo San Sepolcróhoz, in: Petrarca levelei. Szemelvények Petrarca leveleiből. Gondolat 1962, 82. o. (Ford.: Kardos Tibor.) Az Africa hatodik énekéből kiviláglik, bog}’ Petrarca „már a sziklaképződmények szépségét is fölismeri, és általában különbséget tud tenni valamely tájék lestői jelentősége és hasznossága között”: ,,A?n ez a fold, wert lomha vág)' egy költő se figyelt rá, /szent ének híján terül itt szét, ámde ma versben / zengem meg..." 4 Petrarca, F.: Africa. In: Orpheusz lantja, Dávid hárfája. Kalligram 2004. (Ford.: Csehy Zoltán) Használat és teória viszonya persze nem végletesen egyszerű ebben a felfogásban. A Lét és idő 3. fejezetében - miután tisztázta, hogy a dolgokra csupán elméletileg odatekintő pillantás nem értheti meg a kézhezállóságot, és hogy a kézhezálló használata, azaz az eszközzel való foglalatoskodás saját, az eszköz ’valamire-valóságát’ felmérő, alkalmazkodó látásmóddal bír, amelyet körültekintésnek nevezünk - Heidegger így ír: „A ’gyakorlati’ viszonyulás nem ’ateoretikus* abban az értelemben, hogy ne látna, és a teoretikus viszonyulástól nemcsak abban különbözik, hogy cselekszik, nem pedig szemlél, s a cselekvés, hogy vak ne maradjon, teoretikus megismerést is használ, hanem a szemlélés olv eredendően gondoskodás, amennyire a cselekvésnek is megvan a maga látása. A teoretikus viszonyulás körültekintés nélkül csak-odatekintés. Az odatekintés attól, hogy körültekintés nélküli, még nem nélkülözi a szabályt, kánonja a módszerben alakul ki.” Heidegger, AI.: Lét és idő. Gondolat 1989, 178-179. o. (Ford.': Vajda Mihály) '■(Maga az esztétika szó is kiötlőjének, Baumgartennek filozófiájában - de még A tiszta ész kritikájában is - csupán az érzékelés, az érzéki észrevevés tanát jelenti.) Azok a szavak, amelyek később elvontabb jelentésre tettek szert, mind a „rögvalóságban” kezdték pályafutásukat. Az esztétika egyik későbbi kulcsfogalma, a katharszisz Arisztotelész előtt még a testnedvek levezetését, kiürítését jelentette, és csakis orvosi értelemben jelölt megtisztulást. Amikor pedig Arisztotelész megalkotja elvont anyagfogalmát - amellyel azt a szubsztrátumot jelöli, amelyen a szubsztanciális változások végbemennek -, a hiile főnevet használja. Ez a szó kezdetben fát, erdőt jelentett, később - már elvontabban - építőanyagot. Arisztotelész filozófiájában a fogalom eléri absztrakciója csúcsát, és a lét építőanyagává, hordozó alapjává válik. Jacques Derrida: A fehér mitológia. In: Az irodalom elméletei V. Jelenkor 1997, 8. o. "Juhász A.-Csejtei D.: id mű, , 203. o. Kirk, G.S.: A mítosz. Holnap 1993, 285. o. (Ford.: Steiger Kornél) 1 "Kirk, G.S.: id.mű, 295. o. "Descartes, R.: Értekezés a módszerről. Ikon 1992, 68-69. o. "Cassirer, E.: The Philosophy of Symbolic Forms, II. New Haven 1955, 69. o. Idézi: Kirk, G.S.: id. mű, 295. o. "IIog\- Hésziodosz hogyan képzeli az aranykort, az sem a véletlen műve. A Munkák és napokban az aranykori természet nem szorul művelésre, a szántatlan föld magától hozza bő termését. A természet tehát eleve mint hasznosítható-hasznosuló, azaz mint kézhezálló jelenik meg. l4Kirk, G.S.: id.mű, 296-297 o. " Joachim Ritter: Szubjektivitás - Válogatott tanulmányok. Atlantisz 2007, 132. o. "Ritter, J.: id.mű, 117. o. 1 Ritter: id.mű, 133. o. "Hegel, G.W.F.: Előadások a művészet filozófiájáról. Atlantisz 2004, 306. o. (Ford.: Zoltai Dénes) "'Juhász A.-Csejtei D.: Találkozások és törésvonalak - írók, költők, filozófusok. Attraktor 2005, 211.o. "Uo. 211-213. o. 34
