Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Mile Zsigmond: Panel (2., befejező rész)
csúcsú fűzött, hogy menjek el építőtáborba, porcikám se kívánta, de aztán beadtam a derekam, martonvásárra vitt minket a különbusz, egy kísérleti gazdaságban kellett a búzát idegenelni, nagyon utáltam a trombitaszót, az emeletes ágyat, a mackóruhás tanárokat meg a fiatal agronómust, aki állandóan viccet mesélt, és simogatta a lányokat, második este elhatároztam, hogy megszököm, találtam is egy lukat a láger kerítésén, de féltem átbújni rajta, így hát ettem tovább a kondérbabot, riadtam-takarodtam, amíg engedték, néztem a focivébét, jártam a diszkóhodályban a kacsatáncot, meglestem a fiúkkal a lányokat, ahogy a puncijukat törölték a zuhanyzóban, látszólag tehát belerázódtam a dologba, tollasoztam, pingpongoztam, énekeltem, bámultam, de valójában mind a hét nap kín volt, idegenelés közben a búzában hanyattdőlni, az volt csak jó, és este az emeletes ágyon a holdfényben, mikor már mindenki aludt... már csak két nap, gondoltam az emeletes ágyon a holdfényben, két nap... mindenki aludt, fecó a fogát csikorgatta, sebi horkolt, mint az állat, ki voltak merülve, én is ki voltam, de aludni nem bírtam, már borzasztóan bántam, hogy elmentem, semmi kedvem se volt ötkor kelni, mosni a fogam a csapnál a többiekkel, várni a soromra a vécén, sietve nyomni, előre undorodtam a cukros teától meg a szétfőtt szafaládétól, amit közösen kellett elfogyasztani a zabáidéban, a hosszú, forró napokat is untam a búzában, és az estéket is a tábortűz körül, könyökömön jött ki a bellacsau meg a készara, amikor tehettem, félrevonultam, így aztán, hiába a haverok, elmagányosodtam, erika se érdekelt annyira, pedig igazából miatta jöttem, annyian lökték neki a szelet, észre se vett, kezdeti szorongásom fájdalmasan szép szomorúsággá érett, egészen bölcseket motyogtam a koromhoz képest, már csak két nap, gondoltam az emeletes ágyon a holdfényben, két nap és örökre vége... kezem a fejem alatt, feküdtem az emeletes ágyon a holdfényben, nulla óra öt, az előbb néztem meg a rakétát, szél támadt, belökte az ablakot, rázta a szúnyoghálót, fejemre húztam a pokrócot, szúrt a pokróc, csak egy gatya volt rajtam, már nem voltam ott, már a mamánál voltam abonyban, a kisházban, odabújtam mamához, megsimogatta az arcom a kérges, szappanszagú kezével, máriáról mesélt meg a kisjézusról, atya, ful, szentlélek, mutatta, hogyan kell keresztet vetni, örültem, hogy nem szöktem meg a táborból, így balhé nélkül indulhattam a vakációnak, megfogjuk cserivel az aranykárászt a balcsiban, gondoltam, aztán megyünk a kotorékhoz marosra, a völg)’be, remegtem az izgalomtól, orromban éreztem a druzsba lak forró manzárdszagát, hallottam a nyest lépteit a palatetőn, az őzugatást az erdőből, gézu arca is beugrott, már biztosan vár... hatalmas sárkányt csinálunk majd zsírpapírból meg nádból, és fölengedjük magasra, a tizenötemeletesnél is magasabbra, ahol a nap él... 21
