Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Mile Zsigmond: Panel (2., befejező rész)
apu fütyörészve szűrte a flizint, csákót hajtogatott nekem újságpapírból, nyu- godtabban is evett, szemüvegén, amit melózni befogott, ritkultak a festék- csöppek, az utolsó radiátort mázolta, annak csapján fordított egyet, mikor hirtelen kitört a forró víz, ömlött, mosta a falat, percek alatt tele lett a szoba, szaladt anyu a ronggyal meg a vödörrel, gomolygott kifelé a gőz, odalent azt hitték, tűz van, hógolyót dobáltak, átszaladtam a házmesterhez, jött is papucsban, nagykabátban, de a mi frontunk csapja a pincében nem mozdult, a főcsapot meg nem szabadott elzárni, mert akkor az összes lakásban leáll a fűtés, anyu hatodszorra hívta a vizeseket, azt mondták, jönnek, de nem jöttek, a földszintig leázott mindenki, apu próbálta bedugaszolni a csövet, keze, mint a főtt hús... éliás szomszéd (nagy darab, leszázalékolt vasas) segített végül, ő verte be a seprűnyelet a csőbe, a nyomás azt már nem bírta kilőni, így a közvetlen veszély elmúlt, este lett, a környező házak fényei kigyúltak, anyu a vizet fölszedte a parkettáról, de lefeküdni nem mertünk, ott virrasztottunk a cső mellett, minden kattanásnál összerezzentünk, a vizesek a barkasszal csak másnap délben jöttek. fejemre húztam a párnát, de úgy is hallottam mindent, apu azt mondta anyunak, hogy ha nem hagyja abba, elválik, anyu azzal fenyegetőzött, bog}7 akkor megöli magát, késő volt már, mákosán sisteregett a tévé, remegtem, mint a kocsonya, alig vártam, hogy lefeküdjenek, de nem feküdtek le, apu benyitott, alszol? kérdezte, kétségbe volt esve, leült az ágyam szélére, most mit csináljak, mondd meg? anyu zokogott, hagyd a gyereket, te! kiabálta, gyűlöltem aput amiért felnőttszámba vesz, és anyut a sipákoló hangja miatt, legszívesebben fölpofoztam volna őket, csak el ne váljanak. mikor megláttam anyu szemeit, ledobtam a táskát a földre, és tiszta erőből beleöklöztem a falba... menjünk el orvoshoz! kérleltem anyut, minek? semmi hajóm, vonakodott, otthonkája gombját csavargatta, aztán fölvette a kabátot, megszorította a kezem, és fölszálltunk a trolira, végigpityeregte az utat, mit keresünk mi itt? vár az évi az oviban! mondta a betegségszagú, túlfűtött rendelőben, behívtak minket, a doktor (kopasz láncdohányos) kérdezte, mi a panasz, vérnyomást mért, szemüvege szárát harapdálta, az anyuka gyesbeteg, jelentette ki, felírt valami ideggyógyszert, barackot nyomott a fejemre, az ötszázast az ajtóban zsebre- tette, aztán ott álltunk megint a megállóban ketten... két levél gyógyszert vett be, a szomszédasszony hívta ki a mentőket, az uzsokiban, mikor meglátogattuk, azt súgta a fülembe, hogy nagyon szeret, és a sedózzal, az én kedvencemmel akart elaludni... sok itt a fosógalamb, mondta janipapa, elővette a légpuskát a ruhásszekrényből, zsebrevágott egy doboz sörétet, gyere, tökös! kacsintott, kimentünk az erkélyre, a belsőudvar ecetfáin gubbasztottak a galambok, tényleg nagyon sokan voltak, janipapa a bádogra könyökölt, azt mondta, jól ki kell találni a 15
