Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 4. szám - Szabados György versei

2 2 2 2

SZABADOS GYÖRGY

B. Gy. Sztúpája

Titokzatos voltunknak eletet lehellő eme dombja nem hagy nyugodni, amióta látom.

Felmásznék rá ha lehetne, mennyei álmot aludnék fény-fehér bimbajának cseppjén, nehéz színeknek távolában, boldog halott.

Istennel találkoznék magamban.

Mély emléke teszi ezt talán annak, hogy újszülöttként majd’ másfél éves koromig szoptatott anyám?

Vagy Sophia iránti végtelen szerelmem kiolthatatlan vágya csodálja így e keblet; az üdvösség nimfomániája ez?

Isten Anyja zenétien emlője? Szent kurgán, amelyben minden megérkezetten nyugodt és mozdulatlan árad imádata az Égnek, fakad tápláló teje az örök Hazának?

Legjobb énem ámul előtte némán és kicsinyen.

(2007. 09. 25.)

66