Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Jitka Rožňová: A kortárs szlovák irodalomról
mindegyik szakasz hozzáadott valami pozitívumot és újat: a szerzők új generációját, új látásmódot, a szöveghez való viszonyulást és hozzáállást, morális, filozófiai, politikai és ideológiai értékek észlelését, illetve azok irodalmi formába történő átültetését. A „kortárs szlovák irodalom” fogalom meglehetősen tág és nem egyértelmű, és a generációs valamint időbeni besorolására vonatkozó nézetek eltérőek. Mi mindent foglal magába a „kortárs” jelző az irodalommal kapcsolatban? Az irodalmat 1989-től (ahogyan azt néhány forrás jelöli)? Az utolsó két évtized irodalmát? Vagy az utolsó 5-10 évet? Akárhogy legyen is, az 1989-es év nem csak a politikai rendszer megváltozását jelentette, hanem alapvető változásokat irodalmi és kulturális téren is. A totalitárius kiadói rendszert, amely ideológiai szabályok és megalkuvás nélküli cenzúra szellemében működött, felváltotta az eufórikus nyitás a világra és lelkesedés az új lehetőségektől. Az irodalom színpadára visszatértek az évtizedek óta politikailag üldözött és kipellengérezett szerzők, kiadásra kerültek azún. „nyugatos” irodalmárok művei, új kiadók alakultak, írók, drámaírók, költők új generációja kezdte hallatni a hangját. Természetesen a rengeteg kiadott alkotásból a fentebb említett magasabb művészeti értékeknek csak bizonyos könyv termés hányada felelt meg. Es így van ez napjainkban is. Az egyik oldalon a potenciális olvasó széles kínálatból kap választási lehetőséget, a másik oldalon viszont reális „veszély” fenyeget művészeti értékek nélküli alkotások közüli választásra, amelyben többek között, jól látható, érzékelhető az eltolódás a világ illuzórikus ábrázolása felé, szándékos törekvés elsősorban esztétikailag hatni, miközben egyéb értékek többé-kevésbé elmaradnak. Összehasonlításképpen: 2006-ban Szlovákiában körülbelül 80 prózai és 140 költői alkotás jelent meg, miközben csak egy részük ért el bizonyos irodalmi színvonalat. Feltételezem, hogy az említett jelenség nem egyedi más nemzeti irodalmakban sem. Természetesen vitatkozhatunk az értékek kiválasztásának objektivitásáról is, amelyek az alkotás művészeti értékét jelentik, kereshetünk választ arra a kérdésre, hogy hol van a határ a művészet és az álművészet között, és ki határozza meg ezeket a határokat. Irodalmi kritikusok és teoretikusok? Az olvasók? A média? A szerzők? Az igazság az, hogy az egyenleg az olvasottság szempontjából sikeres könyv=művészileg értékes könyv gyakran nem érvényes, amiről meggyőzően hat az ún. női regények kategóriája, már Szlovákiában is bőségesen képviselt szerzőnők és alkotások tekintetében. Mindenekelőtt Tána Keleová Vasilkovát említeném meg mindannyiuk nevében, aki 1991-ben debütált, azóta 16 regényt adott ki, és ezáltal egyike a leg- eladottabb alkotóknak, a sztereotípiák ellenére is, amelyekkel ebben a műfaji kategóriában találkozunk. Paradoxon, hogy ennek a műfajnak a hazai és külföldi szerzőinek kiadói közé fölsorakozott a legrégebbi Szlovákiában működő kiadó, a Slovensky spisovatel’, amely még 1951-ben alakult. Másik oldalon, a kiadók közül, akik célként fogalmazzák meg az eredeti szlovák alkotások népszerűsítését, a kulturális minisztérium anyagi korlátozá28
