Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mile Zsigmond: Panel (1. rész)
a vázon ültem, lali bátyám biztosan fogta a kormányt, a dűlőút szikkadt keréknyomait kerülgette, rázott a bicikli, gyík villant, zörgött a gaz, aztán egyszer csak szétnyílt a sás, és ott volt előttünk a veszedelmes téglagyári tó, a felül meleg, de alul jéghideg báger, hamar levetettük a gatyát, a síkos partról a felhők közé vetettük magunkat, lali úszott (ő tudott), én meg, mint a kisbé- ka, csüngtem a hátán. jött haza Szolnokról a munkából, mikor megláttam, átlendültem a kerítésen, szaladtam hozzá, mint egy pulikutya, mama meg erzsi néném hiába kiabált utánam, nem volt nekem akkor, csak az én jókötésű, senkitől se félő lali bátyám, aki hangfalat építeni is tudott, akinek a legjobb számai voltak, és aki sose rázott le engem, hanem vitt magával csajozni a kinizsibe, ahol a dobos a haverja volt. mama szobájában, egyedül a tárgyakkal, a képekkel, a legöregebb gyerek: istván képével, aki villanyszerelő volt, az áram ütötte agyon, tizennyolc éves korában, villamosítás közben, rákosi nem engedte hazahozni, a mamának hegyeshalomig kellett cipelnie a mindszenti koszorúkat, nagyapám képe is ott lógott a falon, őt a tehén rúgta hasba, rákos lett, hét gyereket hagyott a mamára, állt egy lavórállvány az ablaknál, rajta repedt, rózsaszín szappan, alatta bili, a pici konyhában narancssárga gombú, levetett szekrény, a csipketerí- tőn vekker, laposelemmel összegumizott szokolrádió, a fiókok tele fényképpel, szalicillal, tollbetéttel, kockás írólappal, a kicsi vályogház hűs volt és csöndes, szívesen üldögéltem benne, néztem a púpos falon a hengermintát, a naftalin- szagú szekrény tükrében magam, harangoztak, odakint hőség, ág kaparászta az ablakot, esténként a mama nájlonharisnyát tömködött az ajtó réseibe, hogy ne jöjjenek be a meztelencsigák, aztán, hogy elfordultam, megmosakodott, meg- fésíilködött, hálóinget húzott, a szentkép előtt letérdelt, motyogott, keresztet vetett, majd odabújt mellém, urrak a papok! mondta, nevetett, a dunyha jó szagú, jobb felől a fal hideg volt, a sárkányos eset után, hogy ájulni készültem, azt suttogta a mama a fülembe, hogy soha többé ne merészkedjek a villanydrót közelébe, nehogy a háztetőnkre szálljon megint a kuvik... megöltünk egy békát, bántott a dolog, vacsoránál az esetet meggyóntam jóska bátyámnak, azt mondta, vigyázzak, mert a béka párja bosszút fog állni, előugrik majd és szemen pisil, meg is vakulhatok, egész este nem aludtam, de jóska bátyám se aludt, mert a mosatlan meggytől hasmenést kaptam, és féltem egyedül kimenni a budira... és ti jól vagytok, veronkám? kérdezte erzsi néném, fejét fájlalta, kávéspoharat szorongatott, süti, kirántott hús, traubi, kiraktak mindent, meleg volt, a hűtőn, a csekk mellett óra ketyegett, jóska bátyám félmeztelen könyökölt, kezéről mészfoltot kapart, oszt tudod-e, sógor, mér csíkos a rendőr gatyája? kacsintott, hát mera... anyám nevetett, szikrázott a foga, mama is felcsoszogott a kisházból, mamuszban, otthonkában, csípőre tett kézzel az ajtóban szuszogott, szürke haját a ráffal hátrafogta, aztán leült anyu mellé, anyu ölébe vette a 23
